Myrafälle – vízesés, szurdok, no és az Alpok, mi kell ennél több egy családi túrához

Nincs programod hétvégére? Mit szólnál egy kellemes túrához? Méghozzá a Myra patak mentén található szurdokhoz, ahol a szűk sziklák közt víz zubog, nagyokat esik, majd lecsendesedik, aztán odalent tóvá terebélyesedik. Bécstől 60 km-re csupán vár ez a varázslatos táj.

Az Alpok annyi mesés helyet rejteget, ideje, hogy megnézzünk most ebből egyet. Olyan, mint egy menyasszony, ki fátylát maga után hosszan húzza. Fejfedőjét hátra vetve pajkosan incselkedik a szűk szorossal, hol sebesen nyargal, nagy robajjal, hol csilingelve poroszkál, majd játékosan tovasuhan, miközben fátyla habokat kavar a víz sodrában. A szűk szorosokon ingerlően alámerülő vízesés mesebeli tájat varázsol elénk, monoton zúgása vár a természet lágy ölén.

Ettől még Mária Teréziának is leesett az álla, pedig volt elég élmény a tarsolyában. Zötykölődött is a látványért épp eleget, hisz akkoriban sem vasút, sem autó nem könnyítette meg az odamenetet. Hozzá képest nekünk úri dolgunk van, hisz vonat is jár erre, ami a hely értékét és látogatottságát jelentősen megnövelte, az autóútról nem is beszélve.

1878-at írtak, amikor a faluban megállt az első gőzös. Ekkor került Muggendorf, ha nem is a világ, de Ausztria vérkeringésébe. Ez a picinyke, 500 lelket számláló falucskát hírneve nem várt magaslatokba emelte. Persze nem a település vonzza ide az embereket, a Myra vízesés az, ami miatt útra kelnek, ami megélhetést is jelent a falubelieknek. Miután az ÖTK (Osztrák Turistaklub) kiépítette a szurdokon át vezető utat, hidakat és pallókat, a felépítmények kezelése és karbantartása a helyiekre maradt.

Ahhoz, hogy felkapaszkodjunk a csúcsra, váltani kell belépőjegyet, amit őrizzünk meg, hisz visszafelé is ezzel nyílik a be- és kiléptetőrendszer. Amikor a kapun átérünk, feltárul előttünk Alsó-Ausztria egyik legszebb szurdoka, a Myrafälle. Kecsesen kelleti magát, és csak arra vár, hogy meghódítsák. Családosok, idősek, fiatalok vágnak neki az útnak, a lépcsőkkel, hidakkal tagolt kaptatónak. Nem megerőltető a túra, egyébként is lassan poroszkál valamennyi korosztály, hisz senkit nem hajt a tatár.

Lépcső, híd, majd sík, változatos ív, mely egyre feljebb visz. Itt-ott egy-egy kósza vízsugár tréfát űz velem, persze nem engedem, hogy a ruhám vizes legyen. Igaz, a palló alattam átnedvesedett, de hál istennek nem csúszós talpú cipőben jöttem. Zúg a patak a lábam alatt, olyan, mintha egyik vízcsepp kergetné a másikat. Habzik a sietségtől a zuhatag. Megyek egyre feljebb, nem akasztja semmi a kedvem, bár mindig akad valami érdekes, ami megállásra késztet. Leülök egy padon és a víz morajlását hallgatom. Hagyom, hogy a természet elbódítson.

Volt idő, amikor ezt a féktelen energiát fel is használták, fafeldolgozásra hasznosították, vízimalmok pörögtek, búzát, zabot őröltek, később pedig ipari energiát is nyertek belőle. Mindez az információ táblákra kiszögezve, akit érdekel, olvasgathat kedvére. Ezúttal nem mentem fel a csúcsig, pedig lett volna tovább is. Odafent pazar panoráma és egy vendéglő vár a túrázóra, verőfényes napsütésben, tiszta időben egészen Schneebergig ellát a szem. Mára energiámból ennyire futotta, hisz jómagam nem termeltem pluszban.

Odalent a vízesés is megnyugszik, olyan, mint aki hazatalált és túl van egy szédületes túrán. Játékos kedvében még pörget egyet a malomkeréken, hogy a házban lévő játékokat lássák a gyerekek. Ha valaki pedig romantikázna, annak jól jön az esti lámpa. A Myra vízesésekhez vezető járat májustól októberig péntek, szombat és vasárnapig este 23 óráig díszkivilágításban pompázik.

A túra maga könnyűnek ítéltetett, 2,36 km az összmenet, legalacsonyabb pontja 478, a legmagasabb pedig 631méter. (Belépő: felnőttek 5 euró, gyerekek 6-14 éves korig 1.50 euró)

Fotó:saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt