Az Ybbstalradweg Alsó-Ausztria egyik legszebb kerékpárútja, ha nem hiszed, járj utána!

Én már megtettem. Vasút helyett két keréken szeltem keresztbe az alpesi vidéket, méghozzá egy kanyargós kis folyó mellett. Mennyivel egészségesebb és élvezetesebb, mint a betonrengetegben tölteni a hétvégét, nem?

Nem mondom, hogy ez a trópusi meleg épp a kerékpározóknak kedvez, ám mivel ez az út helyenként erdőn át és egy folyó mentén vezet és a végcél is egy mesébe illő alpesi tó, melynek kristálytiszta vizében megmártózni a nagy kánikulában több mint jó, ezért úgy gondolom, ez a forró hangulatú tekerés ezúttal nyugodtan ajánlható. Pláne, ha még azt is hozzáteszem, hogy országszerte ez az egyik legszebb túra a kétkerekű szerelmeseinek.

Szóval miután Bécsben, a Haupbahnhofon vonatra pattantam, melyet Amstettenben egy regionálisra váltottam, egészen Waidhofen an der Ybbsig zakatoltam. Szerencsém volt, nem volt nagy meleg, így a sportolásnak az időjárás is kedvezett. Ám mielőtt nyeregbe szökkentem, a városkában egy keveset lődörögtem, és legfőbb nevezetességével, a Rotchild kastéllyal ismerkedtem. Bár a neves bankárcsalád, mely az ország legnagyobb hitelezője volt 200 éven át, úgy egykori otthonától, mint hatalmas földbirtokaitól és ingóságaitól már rég megvált, és el is hagyta Ausztriát, a kastély nevét mégis meghagyták. Az egykori vár ma turisztikai célokat szolgál, van benne több múzeum, és a torony tetején egy páratlan panorámát nyújtó kilátó.

Apropó, Waidhofen. Tudtátok, hogy majdnem a miénk lett? A 15. században a Fekete sereg ostromolta, de bevenni Mátyás halála miatt már nem tudta. Ha nekik nem sikerült, majd meghódítom helyettük jómagam, ha nem is a várost, de az Ybbs folyó völgyét tüzetesen szemrevételezem, és magamévá teszem. Se szablyám, se kardom, viszont alattam egy megbízható vasparipa, azzal indulok felfedező utamra.

Az egykori vasfeldolgozó miatt épült kisvasút, az Ybbstalbahn nyomán haladok. A síneken nem zakatol már vonat, pedig egykor sok csihuhu pöfögött erre, sok-sok kerekén a síneket szelve, ma viszont a kétkerekű járgányok léptek a helyébe. A vasútnak annyi, a megmaradt nyomvonalat viszont megnyitották a bringásoknak, akik ebből jókora hasznot húznak. Legfőképp azért, mert nincs az úton nagy emelkedő, sem lejtő, kényelmes és cseppet sem izzadságszagú a cangázás, jó tempójú a haladás. Kész eldorádó ez a kiszélesített nyomtáv.

A tájról nem is beszélve. Az egyenesen regénybe illő. Az út során hol boltíves hidakon suhanunk, hol üresen tátongó alagúton robogunk, hol alpesi legelőn száguldozunk, hol fenyves ölel körbe. Aztán egy erdős szakaszt követően a völgy összeszűkül, hogy az elénk táruló lélegzetelállító szurdokban gyönyörködhessünk. Hihetetlen, hogy a természet milyen formákat képez, jócskán felülmúlja a képzeletet. Az Ybbs mélyzöldre festett, vászonra kínálkozó vize, a part menti homokzátonyok hűsítően hívogatnak, itt fürdeni is szabad. Egész egyszerűen ellenállhatatlan.

A természet idilljét aprócska falvak, kedves városkák törik meg. Hollenstein egyike ezeknek. Fent, a városka felé türemkedő dombon áll egy templom, oda érdemes felkaptatnunk, mert fentről megkapó a látvány, csodás a panoráma Ybbs völgyére és a környező hegyekre. Utunkat folytatva, a Königsberg magaslatai közt girbegurba útón kanyarogva jutunk el a végállomásra, Lunz am See-hez, a Lunz tóhoz.

Az egész vidék vadregényes. Egy eldugott gyöngyszem. Azt mondják, ez Alsó-Ausztria egyik legszebb üdülőhelye. A hegyvidéki tó kristálytiszta vize simogató, csiklandozó és hátborzongatóan frissnek mondható. Kell-e ennél nagyobb ajándék egy tekerésben megfáradt vándornak, mint megmártózni és nagyot úszni egy hegyekkel határolt, festői szépségű tóban? A döntés a te kezedben van.

Kedvcsinálónak egy kép lazításképp, a bringaút Mostviertelt szeli át, ám a régió neve ebben az esetben nem a mustra, hanem az itt jellegzetes alma- és a körteborra utal, mely nyáron fröccsként a legjobb hűsítő ital. Egy szó, mint száz az Ybbstalradweg megér egy túrát!

És hogy jutunk vissza? Ne izguljatok, a kérdés megoldott. Lunz am See és Waidhofen között úgynevezett Radtramper közlekedik (kerékpárszállító busz), mellyel igény szerint kerékpárostól együtt visszajutunk a kiindulási pontig. Ha pedig minden kötél szakad, megoldás más is akad, például ott a taxi.

Bővebben magyarul ITT.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt