Park a városban, nem is akármilyen

Nem tipikus, turistacsalogató hely. Rendre kimarad a kötelező körökből, pedig érdemes erre kerülni, egy kis oxigéndús levegőt beszívni. Egy park, mely sokáig a legnagyobbnak mondta magát Bécsben.

Türkenschanzpark. Már a neve is izgalmas, a XVII. századból ered, idézi a történelmet. Akkoriban, pontosan 1683-ban itt sáncolták el magukat a törökök, amikor jött a felmentő sereg. A nép addig emlegette török sáncként a helyet, míg végül ráragadt, és ez lett a neve.

Aztán akadt valaki, aki parkot álmodott ide, és a környék lakóival egyetemben, pénzt is fektetett bele, hogy a gabonamezőket, a csupasz réteket felüdítse, növényekkel, fákkal betelepítse. Heinrich von Ferstel, ismert építész volt az úr neve, aki hozzáértő kertészt is megbízott vele, hogy a terepet széppé tegye. 

A park angol kert mintájára készült. Több fát is találunk, melyen felirat díszeleg, megadva a nevet és a származási helyet. Van itt fa Kínából, Japánból, Észak-Amerikából és még sok, más, egzotikus országból.

Amikor a park 1888-ban elkészült, személyesen őfelsége, a császár avatta fel az akkor még elővárosi helyet. Ferenc Józsefnek a park nagyon megtetszett, és abban reménykedett, hogy előbb-utóbb ez is a város része lesz. Ez négy év múlva be is következett, és a mai 18. kerületet (Währing), a 150 ezer négyzetméteres parkkal együtt a városhoz csatolták.  

Egy park arra is jó, hogy a város emlékműveket állítson híres embereinek. Van itt író, színész, zenész és itt van a mi Kálmán Imrénk is. Jobban mondva, a mellszobra.

Legutóbb egy kozák katona és lova került ide. 2003-ban az ukrán követség készíttette. A ló a pipázó katonához tartozik, csak éppen egy kicsit távolabb legelészik. Messziről olyan, mintha török lenne. 

Persze van a törököknek is emlékhelye. Barátságuk jeléül, a török nagykövetség emeltette, fátylat borítva a sötét időkre. 1991-ben állították fel a kutat, és a török költészet kiemelkedő személyiségéről, Yunus-Emréről nevezték el.

A park egyik legromantikusabb része a 23 méter magasba szökő Paulinewarte kilátó. Igaz, víztározóként is használták, de mindig is élvezték gyönyörű panorámáját. Látogatni sajnos ritkán lehet, havonta csak egy hétvégén nyitják meg. 

Nevét Pauline von Metternichről kapta, aki egyébként Metternich kancellár unokája, a hírhedt Sándor Móric gróf, az ördöglovas lánya, és a park nagyvonalú mecénása, az egzotikus növények beszerzésénél bábáskodott. (fotó:internet)Sokan járnak ide, napozni, piknikezni, vagy kacsákat etetni, nem láttam táblát kitéve, hogy tilos lenne. Idilli hely, ahol az ember magába fordulhat, jókat sétálhat, vagy alhat, és kedvére sakkozhat.

Egy park, ahol az aktív bécsiek kedvükre sportolhatnak, különböző szabadidős tevékenységeknek hódolhatnak. Van itt kosárpalánk, strandröplabdapálya, a kicsiknek játszótér, szökőkút, vízesés, számtalan romantikus kellék.

Egyébként az elővárosi vonat, melyet 1980-ban újra szolgálatba állítottak, is erre jár, nagyrészt a park alatt halad, nem zavarja a kirándulókat.

A természet szerelmeseinek paradicsoma a park. Aki pedig a kiadós séta után megéhezik, vagy egy finom kávét inna ebben a pazar kertben, lehuppan a Mayerei étterem egyik kényelmes székébe, és ha éppen délben teszi ezt, finom és olcsó menüt is rendelhet.

Fotók: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt