Az édesszájú Ferenc József

Bizonyos sütemények, így az isler is ugyanúgy hozzátartoznak Ausztriához, mint az Alpok vagy a bécsi valcer.

Ferenc József imádta az édességeket. Az igen puritán és munkamániás császár gyengéd érzelmekkel viseltetett a sütemények iránt. Közülük többet kedvenceként illetett. Ezek egyike volt az isler, vagy, ahogy eredetileg írják, Ischler.

Vitán felüli, hogy a csemege Bad Ischlről, a felső-ausztriai városkáról kapta a nevét. Arról a helységről, ahol vélhetően, vagy melynek köszönhetően megfogant Ferenc József. Ferenc Károly és Zsófia főhercegnő frigyéből sokáig nem született gyermek. Az udvari orvosok, talán kínjukban, vagy talán bízva a csodában, Salzkammergut vidékére küldték a császári párt, sókúrára. Nos, vagy a kúra, vagy a jó levegő és a pihentető környezet, nincs, aki megmondja, melyik lehetett, megtette jótékony hatását és hamarosan sorra születtek a kékvérű gyermekek, a „sófőhercegek”. Elsőként mindjárt Ferenc József.

A császár élete végéig kötődött a városhoz, itt ismerkedett meg Sissivel, itt jegyezte el, és miután anyjától, Zsófia főhercegnőtől a Kaiservillát nászajándék gyanánt megkapta, rendszeresen visszatért nyaranta, kvázi ez lett a nyári rezidenciája. Hosszú éveken át itt ünnepelte születésnapját, augusztus 18-án. És ahogy a fáma tartja, itt kóstolta először az islert is, az Ischler Törtchent, az aprócska tortát, talán épp a születésnapján. Legalábbis sokan ezt állítják.

Ezzel szemben az az igazság, hogy az eredetileg rumos csokoládékrémmel töltött süteményt, melyet a császár egyik kedvenceként jegyez a nép, a legendás Zauner cukrászda mesterszakácsa, Richard Kurt jóval később, a császár halálát követően, az ’50-es években alkotta meg. Művéért egyébként az 1958-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet is kapott. Az isler diadala mégsem ezzel lett teljes, hanem Eugen Brixel zeneszerző által komponált valcerrel, az „Ischler Törtchen” cíművel. A tényekben nem kételkedve, ám azok ellenére a köznyelvben összeforrt Bad Ischl, Ferenc József és az isler neve.

A Zaunerben az islert kétféleképpen készítik, csokoládéval töltve és leöntve, vagy lekvárral töltve és kávés bevonattal díszítve. Az eredeti recept persze hétpecsétes titok. A többi “echte” pedig mind utánzat. Talán a múlt század eleji Váncza sütőpor füzetecskéjében lévő is. De egy próbát talán mégis megér, így, karácsony környékén.

Császárfánk (Ischl-i fánk, kitűnő)

25 deka vajat 35 deka lisztet, 1 csomag Váncza-sütőport és 25 deka cukrot jól eldolgozunk, azután 15 deka héjazott őrölt mandulát, 1 csomag Váncza-vaniliacukrot és 2 kanál rumot gyúrunk hozzá. Vékonyra nyújtjuk, és kis pohárral kiszakítjuk. Sütés után a kihűlt korongocskákból kettőt-kettőt baracklekvárral összeragasztunk, s gőzön olvasztott főzőcsokoládéval leöntve tálaljuk.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Fotó: saját/wikimedia/wikipedia

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt