Édes találkozás a csokikirállyal

Megremeg az ember lába, amikor a választékot meglátja, ez a csokiimádók Mekkája. Látszatra régi, a monarchia korát idézi. Viszont amit árul, az nagyon is trendi.

Kifejezetten kedvelem Bécsben, hogy amikor a turisták által sűrűn járt utakról letérek gyönyörűséges meglepetések érnek. Ezúttal egy édesség boltba botlottam, melynek elnevezése nélkülöz a szerénységet, Csokoládé-királynak keresztelték el.

Véletlenül nem akadunk rá, az embernek szemfülesnek kell lennie, vagy jól tájékozottnak, hogy ráakadjon erre az eldugott, hangulatos kis üzletre. Pedig itt áll már 1844 óta. Igaz, akkoriban gombokat árultak benne, ebben a nosztalgikus, letűnt időket idéző üzletben, és nem csoki, hanem gombkirályként volt ismert a tulaja a császárvárosban. Azt már hozzá sem teszem, hogy az egykori gombos K.u.K. beszállító címmel is rendelkezett, ami akkortájt keveseknek adatott meg.

A Knopfkönig, a gombkirály, hosszú-hosszú éveken át az egyik legrégebbi és legismertebb üzlete volt Bécsnek. A berendezés, a sötétbarna polcok, a pult, a fiókok a monarchiás időkre emlékeztetnek, de nem csak ez. Odafent, a magasban a nagy előd iránti tiszteletből, vagy egyszerűen csak azért, mert a dizájnhoz passzolt, maradtak itt igazi gombok. A fenti sorban felvarrhatók, a pulton pedig csokiból valók.  Apró csokigombokkal tömött bonbonos dobozok emlékeztetnek a múltra. Hát kérem, ilyen egy jó marketing ma.

És ha már egyszer a „gombos” királynak nevezte magát, az utódja is vállalja az erőpróbát, maradt a titulus, a jól csengő király, elé pedig esetünkben a csokoládé dukál. Kiváló alapanyagból, kézzel készült munka kerül ki a pultra, hogy ne hozzanak az utódok szégyent az egykori tulajdonosra.

Az ősz a csoki szezonja, ahogy az eladó mondja, bár a kakaóbab szerelmeseinek minden évszak egyforma. Aki szereti a csokit, annak mindegy, hogy süt-e, vagy fagy, mindig jöhet a finom, édes falat. Választék pedig akad bőséggel, legalább 600-féle. Becsomagolva, díszes dobozban, vagy csak úgy pucéran kirakva, kilószámra kelletik magukat az ízesebbnél ízesebb kis barna rudak. A berendezés idilli, a választék pedig végtelenül trendi. Akad itt bio, kézműves, van vegan, de még forrócsoki is.

A bécsi csokoládémanufaktúra, a Leschanz, csupán 10 éve nyílt meg, egészen pontosan 1994-ben, ami enyhén szólva gyenge kor az ilyen nagy múltra visszatekintő városban és iparban. A minőséget persze nem az idő adja, hanem az alapanyag, ami bekerül a csokiba. A kézműves termékek hamar ismertségre tettek szert, és könnyűszerrel bevették Bécset. Persze úgy könnyű, hogy a mester a szakmát a legjobbaktól tanulta, volt cukrász a Demelben, a Sacherben, aztán úgy döntött, egymaga is elég ahhoz, hogy maradandót és finomat alkosson. Fantáziájának nem szab határt semmi, a kis családi vállalkozást nejével együtt vezeti. Nem is akármilyen helyen, a 6. kerületben, a város legpatinásabb, Európa egyik legrégebbi műhelyében.

Ez az aprócska boltocska a Peterskirche mögött, a Grabentől pár lépésnyire van eldugva, egészen pontosan a Freisingergasse 1. szám alatt.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt