Egy bécsi nő, akinek Brazília sokat köszönhet
Az osztrákoknak Brazíliához sokkal több közük van, mint a legtöbb állambelinek, e távoli ország egy osztrák nőnek köszönheti szabadságát.
Van egy osztrák nő, akit a brazilok a függetlenség anyjának hívnak, akire a mai napig hihetetlen hálával és tisztelettel gondolnak, akinek az emlékét őrzi a brazil zászló egyik meghatározó színe. Ez a nő nem más, mint egy rendkívül okos, osztrák főhercegnő, a brazilok első császárnéja, Habsburg-Lotaringiai Mária Leopoldina, I. Ferenc osztrák császár lánya.
Hogy került Leopoldina Brazíliába? Amikor Leopoldina eladó sorba került, Metternich nem sokáig habozott, fogta a térképet és körülnézett, hol akad kérő a hercegnőnek, méghozzá piacképes, aki szolgálja az osztrák érdeket. Nagyratörő terveihez kapóra jött, hogy VI. János, Portugália és Brazília királya épp arát keresett, fia, Dom Pedro koronaherceg számára. A célnak, hogy a császári udvar az Atlanti-óceánon túli befolyását növelje, egy frigy épp megfelelő lenne, gondolta Metternich és a házasságot hamar nyélbe is ütötte. Így került egy Habsburg ebben a távoli országban trónra, Metternich megelégedésére.
Leopoldina, 1797-ben Bécsben született, rendkívüli eszességére korán felfigyeltek. Behatóan foglalkozott a természettudományokkal, zongorázott, lovagolt, beszélt franciául, olaszul, sokat olvasott és tanult. Abból az álmából, hogy hazájában csendes, nyugodt életet éljen, nem lett semmi sem. 1817-ben fiatalon, alig húszévesen három hosszú hónapig tartó hajóút után lépett először brazil földre, hogy leendő urát megismerje.
Rio de Janeiro első látásra lenyűgözte, az egzotikus táj teljesen magával ragadta, testvérének írt levelében rendre az ország szépségét magasztalta. Bár egy porcikája sem kívánta a rákényszerített frigyet, Dom Pedro külseje nem hagyta hidegen. Az Adonis szépségű férfiba első látásra beleszeretett. Az esküvőt követően VI. János király visszatért Portugáliába, így lett fia Brazília kormányzója.
Brazília az 1500-as évektől kezdődően a Portugál Birodalom teljes jogú tagjaként portugál fennhatóság alatt élte hétköznapjait. Az országban egyre gyakrabban törtek ki lázadások. Leopoldina éleslátását mi sem jellemezte jobban, minthogy felismerte a függetlenségért vívott harcban hatalmas erő van, és látva annak jelentőségét, a mozgalom élére lépett.
Mi több, férjét is erre biztatta, legyen a felkelők pártfogója: „Ha ellenük harcolsz, elbuksz, ha melléjük állsz, az egész ország a tiéd lesz.” Dom Pedro megfogadta felesége bölcs tanácsát, így 1822-ben, amikor kikiáltották Brazília függetlenségét, jutalmul a nép megkoronázta, így került korona Dom Pedró fejére. I. Péter császárként vonult be az ország történelmébe, oldalán Leopoldina lett Brazília első császárnéja.
Ez volt élete legszebb pillanata, és sajnos, az is maradt. Házasságában a gazdag gyermekáldás ellenére vigasztalan maradt. A császár nem volt éppen a hűség mintaképe, számtalan szeretőjével nejét folyamatosan kínos helyzetbe kényszerítette, amikor pedig egyik babáját udvarhölggyé is előléptette, végképp elfogyott Leopoldina türelme. 1826-ban magába roskadva, nagyon fiatalon a túlvilágra távozott. Mindössze 29 éves volt, amikor jobblétre szenderült.
Egy ország népét tette boldoggá és függetlenné, miközben ő maga boldogtalan életet élt. Emlékét megőrizték az emberek. Az ország zászlajában a sárga nap mint nap rá emlékezetet, a zöld a Braganca dinasztia színe, a sárga pedig Habsburg-Lotaringiai. Brazília függetlenségének 150. évfordulója alkalmából, 1972 óta, Leopoldina a brazil anyák példaképe.
A birodalmi zászló 1822-1889 között
Fotó: internet/archív
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt