Egy hét kolostorban – próbáltad már?

Hagy magad mögött a stresszt, a monoton hétköznapokat, kapcsold ki a mobilodat, és legyél elérhető magadnak. Elvonulni, a lelkünkkel foglalkozni, hol is lehetne jobban, mint egy kolostorban. Pihenés a paradicsomban.

„Nem terveztem. Hirtelen jött az ötlet, bár valahol mélyen régóta érlelődött bennem. Aligha találtam volna ennél jobb és megfelelőbb helyet az elmélkedéshez, az egyedülléthez, és most pont ez kellett a lelkemnek. Az is segített, hogy a Béccsel határos Alsó-Ausztria számtalan apátság otthona. A neten találtam rá Mostviertel szellemi és kulturális központjára, a Bencés rendi Seitenstetten Apátság kies tájba ékelődött, csodás barokk „palotájára”.

Az út csupán másfél óra, nem sokat haboztam, összepakoltam és indultam. A vonaton a bencésekről olvasgattam, megtudtam, hogy a szerzetesek 1114-ben Göttweigból települtek át ide, hogy az épületet többször tűzvész pusztított el, hogy Mátyás király serege is erre portyázott, nem kímélte a török sem az apátságot, és a rendnek leginkább a reformáció ártott, hogy az apátság mai, barokk külsejét a 17. században nyerte el. (Fotó: © http://www.stift-seitenstetten.at/)

Miután felcaplattam a hegyre, 2,5 kilométert menetelve, kezdetét vette életem első, elvonulós, elmélkedős hete. A barátok kedvesen fogadtak, elvezettek a szálláshelyemre, melynek megfogott praktikus elrendezése, puritán egyszerűsége. Hogy nem szokványos helyen vagyok, arra a biblia emlékezetett, mely ott lapult az éjjeliszekrényemen. Bár hoztam magammal könyveket, a biblia egyre csak vonzotta a tekintetemet. Németül még nem olvastam, így esténként azt lapozgattam, és nagyokat bólogattam a papírra vetett bölcseleteken.

Elmagyarázták a rendet arra az esetre, ha napi életüknek nemcsak szemlélője, de aktív részese is szívesen lennék. Utóbbi mellett döntöttem, hisz ilyesmiben még nem volt részem. Szoros volt a napirend. 5.30-kor keltem, majd misére mentem, amit imádkozás követett. Délelőtt és délben folytatódott a liturgia. Szokatlan volt a fülemnek a monoton mormogás a hatalmas térben, amikor a barátok, lehettek vagy harmincan, imádkozásba fogtak, a falakról visszapattanó szófoszlányokat, darázsrajra hajazó duruzsolásukat nehezen szokta a fülem. Kellett hozzá idő, hogy inspiráljon a falakból áradó spirituális erő.

Mise után együtt étkeztünk, jókat beszélgettünk, a barátok barátságosak, nyíltak, a bennem felmerülő kérdésekre őszintén válaszoltak, utat mutattak, de nem tolakodóan. Aztán ki-ki ment a dolgára. Bejártam az épületet, megcsodáltam a freskókat, melyeket neves barokkmesterek alkottak. Sok időt töltöttem a képtárban, mely Ausztria legnagyobb apátsági galériája. A több mint 1000 műtárgy, 4500 négyzetméteren, az antiktól a kortársig, jó időre eltelített. De legalább ennyire élveztem, hogy a könyvtárban 18 ezer kötet vesz körbe.

Délelőttönként jártam az erdőt, bóklásztam a mezőn, tehenekkel szemeztem, őzikéket néztem, majd leheveredtem, és a tájban gyönyörködtem. Nem volt egy csöppnyi félsz sem bennem, hisz villanypásztor volt a tehéncsorda és köztem.

Vagy a pompás barokk kertben, a történelmi Hofgartenben sétáltam. Bámultam a szorgos kezek munkájának gyümölcsét, a szép sorrendben elültetett konyhakerti és gyógynövényeket. Beszippantottam a tarkabarka színekben pompázó 110 fajta rózsa illatát. Kerestem a múlt nyomát, az első burgonyaültetvény helyét, hisz, ha hinni lehet a szóbeszédnek, az első krumplikat Ausztriában 1620-ban itt ültették el, és ugyancsak ebből az időkből a könyvtárban őriznek egy burgonyasaláta receptet. Aztán a függőágyon feküdtem, és az életről magvas gondolatokat költöttem.

„Vierkanter Gottes“ (Isten négyszögletű háza). Így nevezi a nép az apátságot, ahol több mint 900 éve harmóniában élnek egymás mellett a barátok, ahol találkozik és eggyé olvad a művészet, a kultúra, a kulináris élvezetek és a natura. Jó volt itt megpihenni, az élet értelmén elmerengeni. Egy hetet visszavonultan eltölteni. Élvezni a földi luxust az égiek helyi szolgáinak körében.”

Ez a történet nem velem esett meg, én csak hűségesen lejegyeztem.

http://www.stift-seitenstetten.at/

A fotókat a helyszínen az olvasónk készítette.

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt