Ferenc József édes öröksége
101 éve, november 21-én halt meg Ferenc József. Kedvenc süteményei, a császármorzsa és az isler hamarosan felkerülhetnek az UNESCO kulturális világörökségének a listájára. Legalábbis ezért küzd megszállott édességrajongók egy csoportja, akik szerint bizonyos sütemények ugyanúgy hozzátartoznak Ausztriához, mint az Alpok vagy a bécsi valcer.
Ferenc József ritka mértéktartó ember hírében állt, egy dolgot leszámítva, nehezen állt ellen a nyalánkságoknak. Egyik nagy kedvence volt a császármorzsa, melynek eredetéről kering több legenda. Egyik szerint, történt egyszer, hogy Salzkammergut fenyvesekkel borított erdejében vadászott, amikor is kissé elfáradt és megéhezett, és egy tányér étekre kedve kerekedett. Sokáig nem kérette magát, megkóstolta a hely specialitását, az úgynevezett „favágó morzsát” (Holzfallerschmarrn). Őfelségének fölöttébb ízlett és agyba-főbe dicsérte az étket. Így esett, hogy a „favágó morzsa” rögvest átkeresztelkedett.
Egy másik fáma szerint, egy alkalommal Sissinek valamilyen egészen könnyű, kevésbé laktató finomsághoz szottyant kedve. Az udvari szakács tüstént nekilátott, hogy őfelségének palacsintatésztát kavarjon, ám nagy igyekezetében, a tésztát túlságosan vastagra sütötte. Amikor ezt a főkomornyik meglátta, mérgében villával darabokra hasgatta, mondván, ilyen vacakot mégsem illő feltálalni a császári asztalra. (Tudni kell, hogy a schmarrn vacakot is jelent.) Sissi a tányérra épp csak egy pillantást vetett, és a fejével máris nemet intett. Nem úgy Ferenc József, aki a szilvalekvárral nyakon öntött csemegét jóízűen bekebelezte.
Ki tudja ma már, miként esett, hogy a „favágó morzsából” császármorzsa lett. Így vagy úgy, a Kaiserschmarrnra keresztelt nyalánkság, röviden a smarni, a monarchia szülötte és biztosra vehető, hogy Ferenc József egyik kedvenc édessége lett. Hogy ő maga császárinak nevezte volna az ételt, aligha igaz. Szerényebb volt ő annál. Tény azonban, hogy a császármorzsát vadászatokon villásreggeliként szervírozták és fogyasztották.
Recept millió és egy belőle, melyből eredetinek vallja magát legalább a fele. Ezen most ne nyissunk vitát. Nézzük inkább az 1935-ből származó, echte Dr. Oetker féle receptfüzet ajánlatát:
Hozzávalók: 4 deci tej, kevés só, 2 tojás, 3 deka liszt, ½ csomag dr. Oetker-féle sütőpor, 6 dgk zsír, 5 dgk cukor, ½ csomag dr. Oetker féle vaniliacukor, mazsola.
Elkészítése: A tejet, a sót, a tojássárgákat, a lisztet a sütőporral jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a tojásfehérjék habját, a tésztát 6 dgk forró zsírba öntjük, sütőbe tesszük, és kelesztjük. Amikor a sütőből kivesszük, akkor forró tűzhelyen megfordítjuk és ha már szép sárga, akkor lyukas kanállal apróra vagdaljuk. Ha kész, mazsolát adunk bele és vaniliacukorral kevert porcukorral meghintjük.
Jó étvágyat, kellemes nassolást!
Fotó: saját/wikimedia/wikipedia
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt