Fromme Helene. Mond ez neked valamit?  

50 éve jegyzik az echte bécsi éttermek között a közkedvelt Fromme Helenét. És hogy honnan e furcsa név? Megtudod, ha a posztot tovább olvasod.

E név a magyar olvasóknak nem sokat mond, pedig a verses, rajzos történetfüzér alkotója Németországban még múzeumot is kapott. Wilhelm Busch, az alkotó, a világon az első képregényíró, számos nyelvre lefordított Max és Móric című művével futott be még az 1800-as években. A Die fromme Helene, A jámbor Ilona című műve, egyik későbbi képregénye, ugyancsak nagy népszerűségre tett szert, különösen német nyelvterületen.

Hogy miért pont ez lett az étterem neve? Nos, a játékosság a családtól nem idegen. A mostani tulajdonos, aki már 20 vezeti a lokált, tősgyökeres színész család sarja, kinek nemcsak anyja, apja, de még a nagyapja is a színpad rabja volt. Így nem is csoda, hogy a falakat színészek portréja borítja, és hogy egymásnak adják a kilincset az ismert színházi emberek, második otthonuknak tekintik az éttermet.

Ez az igazán hangulatos lokál egyébként hagyományos konyhát visz, aki jó bécsi ételekre vágyik, azoknak tiszta szívvel ajánlom. A Rathaus mögött található étteremben nyáron kellemes kerthelyiség várja a vendégeket, akik a hideg idő beálltával már bent ücsörögnek.

A belső enteriőr barátságos, az étlapról jellegzetes bécsi ételek köszönnek vissza, olyanok, mint a májgombócos és palacsintatésztás húsleves, de van bécsi borjú és tányér leves. Húsfélékből nincs hiány, marha, disznó, borjú, pulyka van terítéken, de aki halra vágyik, az sem marad éhen.

Az árak tűrhetőek, a porciók szépek. Ám a korral is haladni kell, a vegások sem távoznak üres hassal. Sültzöldség, pirogok, házi tojásos nokedli, és ha marad még hely a desszertnek, azt is érdemes megkóstolni. Mondják a csokis-diós felfújtja, csokiszósszal és tejszínnel megbolondítva valami fenséges.

Fotó: saját/wikipedia

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt