Hol mosnak a bécsiek

Bécsre nem mondanám soha, hogy tiszta Amerika, bár foltokban vannak olyan intézmények, melyek a tengerentúli országra emlékeztetnek. Ilyen például a mosoda, a társasági érintkezés helye, hisz amíg fut a program, ismerkedésre is lehetőség van, legalábbis ezt látjuk a filmekben.

Nagyanyáink idejében a mosás felettébb időigényes, komoly fizikai munka volt. Órákon át főzték, mángorolták a ruhákat. Ma már mindent okos gépek csinálnak, azok veszik át a munka dandárját. Elég, ha megtanuljuk a programozást, és minden megy, mint a karikacsapás.

Az ember begórja a ruhákat a dobba, teletölti hozzávalóval az adagolókat, teker egyet a vezérlésen, és máris fut a program. Nem ördöngös dolog, feltéve, ha van mosógépünk. Bécsben nem kell feltétlenül vennünk. Itt a dolog annyiban más, hogy a lakóházak többségének alagsorában alakítottak ki mosókonyhát.  

Az intézmény igen népszerű, hisz nem kell minden háztartásba mosógépet venni, akinek megfelel a közös, annak csak be kell jelentkezni. A kényelmetlenség csupán annyi, hogy nem lehet akármikor mosni, meg kell előre tervezni, időpontot kell egyeztetni. Erre többféle megoldás létezik, vagy a lakók maguk intézik, egy naptárba beikszelik, ki mikor mos. Másutt házmester tartja számon, mikor ki a soros, tőle kell kérni időpontot.

A nagy, ipari teljesítményű gépek mellett szárító is van a mosókonyhák többségében. Ez a kis alapterületű lakások gazdáinak nagy öröm, hisz nem kell teregetni, száradó ruhákat kerülgetni. A gépeket egyébként a ház lakói tartják rendben, fenntartása benne van a közös költségben.

A mosás persze nem ingyenes, az áramért és a vízért fizetni kell. A régebbi építésű házakban 20 centért cserébe érméket használnak, az újabbakban a lakók kártyával fizetnek, melyeket trafikokban, vagy postán vehetnek meg.

Ha valaki olyan helyen lakik, ahol nincs mosókonyha, és mosógépbe sem szívesen invesztálna, mehet a filmekből is ismert mosószalonokba. Ez nekik van kitalálva. Több ilyen is van a városban.  

A tarifa fix, és bő a választék, 7 kilótól egészen 30-ig lehet teletömni ruhával a dobokat. A szárítóért extra kell fizetni, már ha, valaki igényli. Sok fiatal hagyja a szárítást, és vizesen cígöli haza a ruhát, pár eurót spórolva az extra költségen. A szalonokban nincs megkötés, hétvégén is megy a gép, reggel hattól este tízig kedvére moshat, aki akar.   

Természetesen itt is vannak „patyolatok”, ahol azokat a kényesebb ruhákat tisztítják, melyek nem tűrik a mosógép dobálását. Sok férfi az ingeit is idehordja, hisz kivasalva kapja vissza. Igaz, ez nem olcsó mulatság, megkérik az árát.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt