Még több Schiele, tematikus séta Tullnban  

Nehéz róla leszakadnia, ha egyszer beszippantott, nem hagy nyugodni, még többre kíváncsi az embert, mint amit a könyvekben meglel. Hol élt, milyen körülmények között nevelkedett, mi bántotta a lelkét, miért élt felnőttként űzött vadként. Schiele nyomába vetettem magam, miközben Tullnt is megcsodáltam.

A partját a Duna mossa, szép kirándulni arra. Mindössze 16 ezer ember lakja, és büszkék arra, hogy itt született az osztrákok szupersztárja, és rövidre szabott életének harmadában szülővárosát lakta. Itt gyerekeskedett, itt érték az első élmények, és innen indult a világhír felé el. Tulln. Egy kisváros Alsó-Ausztriában, Bécstől bő félórányira, légvonalban csupán 27 km, szelek szárnyán alig 20 perc. 1890. június 12-én, még az is lehet, hogy vonatfüttyre született a város világhírű gyermeke, Egon Schiele.

Egon. Ezt a nevet kapta, amikor hajnal hatkor a napfényt meglátta, amikor világra hozta a mamája. Nem éppen bizalomgerjesztő egy építkezés kellős közepén mászkálni, de nem tesz semmit, Schiele múzeuma ennek ellenére is működik. Mint egy kincskereső játék, ahol azt a feladatot kaptuk, találjuk meg az otthont, ahol a festő született. Eldugott, apró ajtó, melyen közelről már látható egy útbaigazító fotó. Kopogunk, és mivel választ nem kapunk, a kilincset lenyomjuk.

Lépcső vezet fel az emeleti lakásba, előtte a falon Schiele családja. Nincs beléptető rendszer, csupán egy falra biggyesztett kassza, ahová 2 eurót bedobva nyílik a múzeum ajtaja. Választhatunk idegen nyelvet: hogy a vezetést németül, vagy angolul hallgatjuk meg. Aztán mindenki a maga ura, kedvére szemlélődhet, elmélyülhet a látottakban, a mélázásban senki nem zavarja meg. Akkor jön és megy, amikor akar. Az ötlet pazar.

A család a pályaudvaron lakott, ahol a papa egy szép szolgálati lakást kapott. Volt benne konyha, nappali, háló és gyerekszoba. Ez utóbbin a kis Egon lánytestvéreivel osztozott, akiket a legkevésbé sem zavart, hogy a kisfiú mindene volt a rajz. Már egészen kiskorában szenvedélyesen rajzolt, utálta az iskolát, mert ott nem űzhette kedvenc hobbiját. Mindenkivel perlekedett, minek neki tanulni, ha rajzolásra született. Igen korán megmutatkozott a tehetsége, de mindkét szülő az iskolát erőltette. Az összes leckefüzetét telerajzolt, és ha elfogyott a hely, a padlón folytatta.

Békességben, szeretetben és viszonylagos jómódban éltek. Anyja innen járt dolgozni Bécsbe, a kis Egon ezen a sámlin bámult ki az ablakon, a vonatokat leste és hazatérő anyját várta szívrepesve, aki gyakorta játékvasúttal lepte meg. Hatalmas gyűjteménye lett a gyereknek, nagyobb, mint amivel a városban bárki dicsekedhetett. A 40-ből itt áll most kettő eredetiben.

A múzeum stílusosan hajnal 6-tól van nyitva, de hamarosan látogatható lesz 24 órában. Legalábbis ez a terv, ha átadják a pályaudvart, és vége ennek a rumlinak, bárki beugorhat ide pár percre, hogy a város neves szülöttjének otthonát megtekintse.

És épp innen, a szülőház elől indul egy interaktív séta, mely végigvezet a városon, bemutatva azokat a helyeket, melyekhez köze volt Schielének. 13 állomás, mellyel adózik a város a festő emlékének. A Schiele Weg, a Schiele út során érdekes részleteket tudunk meg. A Római Múzeumban példának okáért többi között szó esik arról, hogy apja szifiliszben szenvedett és abban is halt meg. Az egykori kolostor falai közt most múzeum üzemel, nyilván érdemes bemenni és Schieléhez közelebb kerülni, rálátni arra, miért olyan más a halálhoz való viszonya, mely festészetének visszatérő motívuma. (Mindössze 3 éves volt, amikor idősebb nőre meghalt, és 14, amikor szeretett apja a másvilágra tért.)

Schiele Tulnnban járt általános iskolába. Íme, erről is egy tábla. A kis Egon nem szeretett tanulni, az iskolát egy szükséges rossznak tartotta. Rendre rossz jegyeket kapott, nem volt sikerélménye, inkább festett és rajzolt az órákon, semmint agyát algebrával gyötörje. A gimnáziumban sem változott a helyzet, ott sem tanult, csak állandóan festett. A dolog egészen odáig fajult, hogy az igazgató behívatta az anyját: átengedi a záróvizsgákon a fiát, ha évvégén elhagyja az iskolát. Akadt a gimnáziumban két tanár, akik támogatták a továbbtanulását, és biztatták, jelentkezzen Bécsbe, és legyen az iparművészeti iskola növendéke.

A városban minden róla szól. Kiállítva virágos táblák, melyek emlékeztetnek és bemutatják a festő botanika és természet iránti vonzódását, utalva egy-egy festményére. A fehér virágtengerben egyszer csak felbukkan egy gyermek, és majd ha virágba borul mögötte a „rét”, élőben látjuk Schiele festményét. A Green Art Tullnt a festő halálának 100. évfordulója inspirálta.

A Schiele Weg egy tematikus séta, melynek 13 állomása a költő Tullnhoz fűződő viszonyát, életének fontosabb helyszíneit taglalja. Az út 3,6 kilométer, és körülbelül 90 percet igényel. Akadálymentes.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt

Ha kedvet kaptál egy hétvégéhez, szállodát ide kattintva magyarul foglalhatsz: