Menjünk a „Majomba”

Hogy hová? Ne ijedjünk meg. Ez nem valamiféle újsütetű szólásmondás, melyet a helyi vendégkör fabrikált, nem is titkos beszéd része, melynek megfejtése rejtvénykódot igényelne, hanem egy fejedelmi ételbár, kávézó, hivatalosan bisztró, amit a környéken csak így emlegetnek.

Az igazság kedvéért tegyük hozzá, nem németül és nem is magyarul, hanem angolul mondják. A Paul and The Monkeys a Marx Halle mellett fekszik. Nem éppen központi hely, de a nemzetközi buszpályaudvartól például nem messze terül el. Megközelítése amúgy kényelmes, és több irányból is lehetséges. Ide invitáltak a lányok, Buglyó Noémi és Gondola Anita, előbbi az üzletet vezeti, utóbbi pedig segít neki. Jó párost alkotnak, vidámak, lelkesek, vendégszeretőek és mindenekfelett, hozzáértőek.

„Lányok, akkor ki a Paul és kik a majmok?”- vágok bele egyenesen, ahogy magam a széken kényelembe helyezem. „Paul a félig magyar, félig osztrák tulaj, a majmok pedig mi vagyunk” – felelik szinte egyszerre, nevetve, ezt a megnevezést a személyzet magára vette. „Vállaljuk boldogan, nincs ezzel semmi baj. Itt a vendég a dzsungel ura, akit kiszolgál a „majmok” hada. Mi ide hazajárunk, olyan ez már, mint a saját családunk. Ismerősként köszöntjük a betérőket, tudjuk a laktózra ki érzékeny, ki rendel vega ételt, és számon tartjuk azt is, ki hogy issza a kávét.”

Olyan hely ez, amilyet az ember magának törzshelyéül szeretne. Ahol a betérő nem fizető automata, hanem egy közösség megbecsült tagja. Noémi és Anita szinte egymás szavába vágva ecseteli, hogy ezt a helyet a sok visszatérő vendég miért is szereti.  Az áraik mérsékeltek, a választék remek, mindenkinek a kedvére tesznek, vannak laktózmentes, vegetáriánus és gluténmentes ételek, melyek mellett a bécsi, az ázsiai, a magyar konyha választéka is szerepel, a nagy kedvencről, a házi készítésű burgerekről nem is beszélve.

A két lány két éve, hogy a bisztró ügyes-bajos dolgainak intézését átvette, melynek működésén sokat lendítettek, csapatukkal karöltve. Állandóan tele vannak újabb és újabb ötletekkel. Legutóbb a helyet találták szűknek, így a szomszédban épp felszabaduló bérleményre nyomban lecsaptak és egy éjszaka leforgása alatt a meglévőhöz csatoltak. Lett nagy ámulat másnap, amikor délidőben az emberek sorban álltak és az ebédjükre vártak. Az egyelőre ideiglenesen berendezett termet a betérők kinevezték télikertnek.

A keddi menü izgalmas volt, a bécsi konyha kreativitást nem nélkülöző ételét, a rántott, húsos palacsintát tejfölös paradicsomszósszal, rizzsel és sült krumplival, kóstoltam. Igazán izgalmas kombó. Nemkülönben érdekes ízvilágot varázsolnak a tányérra a vega ételekkel. Ezúttal rakott krumpli, pirított céklával, kecskesajttal megbolondítva, salátával párosítva szerepelt a választékban. Egyedi, különleges, igen ízletes egyveleg, amiért Daniel Cvetkovic, a szakács, és segítője Török Balázs Balázs felelnek.

Többféle színben és árnyalatban pompázó italok kelletik magukat a pulton. Egyikben hámozott uborka szeletek szelik a vizet, a másik még zöldebb, erre azt mondták, boszorkányfőzet. A választásom, naná, hogy erre esett. És milyen jó volt a megérzésem, frissítően hatott a bodza, a borsmenta, a citrom és a víz kombinációja.

Közben a kávém kihűlt, de jó nekem ez így is, amúgy sem szeretem, amikor a fekete leégeti a nyelvem. Noémi, aki egyébként szakképzett barista, persze ezt nem hagyja annyiban, rögvest előrukkol egy frissel. Mégiscsak bécsi fekete az oldal neve, milyen lenne, ha rossz kávé kerülne az íródeák elibe. Be is avat gyorsan, tömören, és felettébb lényegre törően a kávéfőzés rejtelmeibe. Majd mosolyogva hozzáteszi, akkor most ezt az ízt próbáljam ki. Feszülten várja a hatást. Hm. Ez bizony toplistás.

Végezetül elém tolnak két papírpoharat, hogy fejtsem meg, miért változtatták meg fehérről feketére a teteje színét. Jobb híján annyi jut eszembe, így jobban elválik a pohár alja és teteje. De persze nem. A válasz amúgy fölöttébb praktikus, a hölgyvendégek nehezményezték, hogy a fehér tetejű poháron a rúzs foltot hagy és az olyan snassz. Hát, kérem, ez egy ilyen hely. Kívánságlistát is vesznek fel.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt