Micsoda? Food truck egy elit étteremben? Méghozzá magyar sztárséffel a fedélzeten?

Igen, valóban van ilyen. Éspedig Bécsben. Egy étterem, ahol a mozgóárus nem járja az utcát, hanem egy helyben áll. Egyedülálló kezdeményezés a városban, food-truck zárt térben. Szokatlan az ilyesmi ezen a környéken. A konyháját ráadásul nem is akárki, hanem egy gourmetszakács viszi.

Bécs központjában, a Dorotheergassén található Blue Mustrad az egyik legrégebbi bár. Nagy a renoméja, remek a konyhája, a világ több ízét az asztalra varázsolja. Már a dizájnja is rendhagyó, 600 itáliai villanykörte tölti be fénnyel a teret, a bárpult mögötti impozáns gótikus ívek díszelegnek, keleties hangulatot kölcsönözve az étteremnek. Otthonosan érzi magát az ember ebben a meglepő és elegáns miliőben. (Apropó, a falon a krikszkrakszok nem ám holmi találomra meghúzott vonalak halmaza, hanem a belváros alaprajza.)

Szóval épp ide, ebbe az elit lokálba, annak is az előterébe álmodta meg a tulajdonos e különleges kombót. A lakókocsi, a truck nem hat zavaróan, olyan, mintha mindig itt állt volna, holott valóban új keletű találmány a városban. Igazi nagy előnye, hogy télen, nyáron üzemel, és könnyen megtalálja az ember.

De nem csak ez az egyetlen szokatlan dolog, az is rendhagyó, hogy a látszatra egyszerű konyhában valódi ínyenc falatok, gourmet ételek készülnek. Itt kérem, semmi sem hagyományos. Sem a hely, sem a séf, sem a menü. Akkor vegyük sorra, mi benne a menő.

Először is a séf, akit szólíthatunk Molnár Gáborként. Aki bejárta a fél világot, otthon és külföldön tanulta a szakmát, ellesett mindent, amit csak lehetett, ráadásul a legmenőbb helyeken, Münchentől Párizson át, még Svájcban is mélyítette tudását, de hogy még nagyobbat mondjunk, részt vett és hazánkat képviselte egykor Lyonban a Bocuse d`Oron.

Tőle ne várjunk átlagos, semmitmondó ételeket, hiszen a név, a renomé kötelez. Ahogy mondja, kihívás volt számára ez a konyha. A benti étterembe jelentkezett, de elkésett, mert ott nemrégiben stábot cseréltek. A bártulajdonos azonban szimatot fogott, nem hagyta elmenni a magyar szakácsot, megkérte gondolja át, talán vinné-e a truck street-foodos konyháját. Ez ám az igazi kihívás. Gábornak nemcsak a Bécsben nagyon menő menü volt új, de az is érdekesnek tűnt, hogy közvetlenül csekkolhatja, a vendégek arcán rögtön látja, miként reagálnak az újításaira.

Abból pedig akad bőven, mert semmi sem az, aminek látszik, vagy legalábbis olyan rafinált módon készül, hogy nemcsak enni, de a kulisszatitkokat megtudni is érdekfeszítő élmény. Itt van mindjárt a tökleves, amit hétvégén otthon én is készítettem, persze köze sem volt ehhez a rafinált, különleges fűszerekkel ízesített étekhez.

A bao, amit a kínaiak a burger ázsiai változataként alkottak meg, itt thai recept alapján szerepel. Egészen pontosan kevés a köze az eredetihez, mert Gábor egy roppant ízletes, ropogós, mégis omlós tésztás kelesztett, és addig kísérletezgetett, míg megalkotta ezt a fejedelmi eledelt. Emelem kalapok! Én az avokádós, chilis vega félét kóstoltam és egy gourmet-mennyországban éreztem magam.

A bao sava-borsa a dresszing, itt ez is egyedi, az egyik házi BBQ szósz, mézes, mustáros, fokhagymával, majonézzel és curry-vel megbolondított, a másik csodapaszta adaléka a curry, a narancslé, a gyömbér és a méz. A belevalók is házilag készülnek: kimcsi, ecetes retek, gyömbéres uborka, lila hagymás saláta.

A desszert, melynek receptjét Gábor ezúttal nem árulta el, de meglepetésként majd olvasóinkkal egy későbbi posztban megoszt, nem más, mint egy felettébb pikáns, avokádós csokimousse, rizscsipsszel nyakon öntve és az ízek harmóniáját hangsúlyozva, némi sós szezámmaggal megszórva kerül a pultra.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt