5 étel, amit nem lehet kihagyni Bécsben

Autentikus ételeket érdemes, ha egyszer már az ember külföldre megy. Bécsben akár hazai ízeket, melyek mégis Bécsben jellegzetesek.

A bécsiek imádják a hasukat, nagy kedvvel hódolnak az asztali örömöknek. Konyhájuk pedig azért jó, mert sok nép ételét átvette és kicsit a maga ízére keverte. Hozzátett és elvett belőle, mígnem bécsiesítette, és végül egy remek konyha sikeredett belőle. Hírnévre a monarchia idején tett szert, ekkortájt lepték el a várost az idegenek, és hozták magukkal saját receptjeiket, amiből a bécsiek azóta is ízletes ételeket főznek. Lássunk, melyek a legjellegzetesebb ételek, hol mit együnk, ha Bécsbe érkezünk.

A Tafelspitz, a tányérhús

A császárváros egyik legmenőbb étke a marha. Könnyű persze úgy, hogy az Alpok meredek hegyein, lankáin ridegen tartott állat húsa valóban a prémium minőség csimborasszója. Bécsben a Tafelspitz viszi a prímet, mely főtt marhafartőt jelent, illetve az ebből készül a levest. Imázsa már-már kultikus magasságokba emelkedett, amiről Ferenc József is tehet. Bár azt aligha sejthette, az amúgy az étkezésre minimális időt szánó császár, hogy kedvenc eledele, melyet nagy valószínűséggel egyszerűsége és laktató mivolta miatt szeretett, egybeforrjon Béccsel és az osztrák konyhaművészetben megkerülhetetlen legyen. Ja, és ez főétel, én már ettem levesként is, de többnyire csak a főtt marhahúst szervírozzák. Így, vagy úgy, a főtt húshoz klasszikusan rösztit (vékonyra vágott, pirított burgonya) kínálnak és hozzá almás tormamártás és szósz, metélőhagymából is dukál.

Fiákergulyás

A gulyás története egészen a középkorig megy vissza, amikor egy magyar pásztor a megpörkölt húshoz hagymát vágott, majd felöntötte vízzel a bográcsot. Persze akkortájt az étel se paprikát, a se fűszert nem látott. A bécsi gulyás, vagy, ahogy ők írják, Gulasch, nem leves ám. Pörkölt a javából, méghozzá marhából. Miután az ételt tőlünk elorrozták, amúgy bécsiesen, egy kicsit megbolondították, kitaláltak egy izgalmasabb tálalást. Méghozzá a férfias Herrengulascht, melyet sok helyen Fiákergulyásnak neveznek. Nevét a fiákeresekről kapta, akik anno a kisadag, omlós marhapörkölthöz tükörtojást, pirított kolbászt és ecetes uborkát is rendeltek, hogy így megpúpozva az ételt, biztosan jól lakjanak, és sok pénzt a fogadóban ne hagyjanak. Hozzá frissen sült zsemlét és egy krigli csapolt sört kaptak.

Az elmaradhatatlan bécsi szelet         

Amúgy Milánóból származik, ott már a 15. században fogyasztották, igaz, akkoriban a gazdagok a húst valódi arannyal panírozták, és csak később, hogy a pazarlást megállítsák, és hogy a finom eledelhez a kispénzűek is hozzáférjenek, alkották meg a szegények aranyát, a panírt. És bár a legenda a rántott hús bécsi elterjedését Radetzky marsallnak tulajdonítja, ennek azért nincs megcáfolhatatlan bizonyítéka. Mindenesetre a „vínersnicli”, ahogy a magyarok emlegetik, importálása már a tábornokon ragadt, és nem az olaszokat tette naggyá, hanem a bécsi konyhának hozott dicsőséget, elévülhetetlen érdemeket. Az álarannyal bundázott húsból ők termeltek valódi „aranyat”, a gasztrotörténelembe a rántott hús bécsiként vonult be. Az eredeti alapanyaga amúgy borjú, minőségre kiváló, melynek autentikus körete mi más lenne, mint az a bizonyos, jellegzetes krumplisaláta, melyet a tányér mellé szervíroznak kis tálkában.

Zsemlegombóc tojással

Persze azért kerülnek az asztalra egyszerűbb ételek is, és nem csak a böjti időszakban. A kiskocsmákban akár minden nap.  A tésztás ételek még régből, a paraszti konyhából erednek, a nagy kedvenc, a Käsespätzle, a sajtos nokedli, de a tojásos változatával is számtalan Beisl, kiskocsma kedveskedik vendégeinek. Egyszerű, laktató, bár kissé munkaigényes, ezért szívesen eszik vendéglőkben az emberek. Mellé friss salátát tálalnak. Eiernockerln néven tudunk ilyet rendelni. Van zsemléből készült változata is, ha ezt kérünk, ügyeljünk a különbségre, ne keverjük össze, hisz ez utóbbi zsemlegombócból készül, melynek alapanyaga a száraz zsemle, és úgy hívják, Knödel mit Ei. Ne abból induljunk ki, hogy néz ki. Fenséges eledel, még ha tipikusan ezért nem is utazik Bécsbe az ember. ránézésre nem éppen étvágygerjesztő, mi tagadás, ha egyszer ez az igazság. Ám az íze, kérem, az valami fenséges.

Leberkäse

Ez egy szendvics. De nem akármilyen. Főszereplő benne a császárzsemle és a belekerülő leberkäse. Az osztrákok egyik nagy kedvence, melyet melegen tesznek a császárzsömle közepébe. Ha muszáj lenne, akkor leginkább a mi párizsink jutna róla eszembe, de mégis teljesen más ízre, ráadásul ez sülve és felmelegítve kerül a zsemlébe. A felvágott jellegzetes osztrák eledel, melyet bárhol, bármelyik élelmiszerboltban kap az ember, de speciális helyeken ezernyi változatban árulják a hentesek a húskenyeres szendvicset. Például az Operngassén megnyílt Leberkas-Pepi étkezdében is élvezhetjük, nem is akármilyen minőségben. A híres linzi Leberkäse legalább 20 féle változatban kerül itt terítékre.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt