Nők a sakkasztalnál

Ne ijedjünk meg, hogy a kávézó egy nagy filozófus nevét viseli, ez inkább inspirálóan hat azokra, akik szeretnek a reggeli kávéjuk mellett elmélázni és a napra felkészülni. A környezet és a hely hangulata ehhez jó aláfestést ad.  

Egyébként a hely nevének semmi köze a tudóshoz. Az utcát hívják Schopenhauernek, ezért kapta a kávézó is ezt a nevet. Talán tudat alatt innen ered a szellemi sportok szeretete, mely a kávéházat ismertté tette.

Eredetileg, amikor megnyitott, a neve amúgy Cafe Elite volt. 1925-ben Cafe Zoglmann néven vonult be a kávéházak történelmébe. 100 éves múltja említésre méltó, bár ebben nincs semmi meglepő, Bécsben ez nagyon menő. A monarchiás, kávéházi kultúra bástyája méretre is impozáns, ez a legnagyobb a 18. kerületben.  

Az enteriőr klasszikus és bécsiesen elegáns, amolyan múltból táplálkozó. Megmaradtak benne a régi, századfordulóra emlékeztető kellékek, a kártyaasztal, a biliárd, a zongora és persze vannak újságok, meg egy vitrin, pont olyan, mint amilyen nagyanyám nappalijában állt. 

A klasszikus társasági játékok itt most újra teret nyertek, felelevenítve a régi időket, nosztalgikus hangulatot csempésznek a jelenbe. Az emberek ismét játszanak. A kártyaasztalok előkészítve, a sakkhoz a tábla kiterítve. Pont úgy, mint régen, amikor a játék státuszszimbólum, a gazdagok kiváltsága volt.

Sakkozós kávézó, a Schopenhauert sokan így ismerik. A játékok királyát űzik itt, életre keltve azt a híres, bécsi sakktradíciót, amit annak idején a Rotschildok és a kelet-európai zsidó mecénások emeltek nemzetközi színvonalra. Akkoriban a bécsi kávéházak a sakk fellegvárának számítottak.

De nem csak a hírnév lett oda. A kávézókban ma már nem sakkoznak, sok helyütt nem is szabad. Nem így itt. Az ötlet Karoline Spaltot dicséri, no és a kávézó tulajdonosait, akik befogadták a sakkozni szerető nőket. Merthogy a sakkasztal mellé kizárólag nők telepedhetnek, ők játszanak, maguk közé férfiakat nem fogadnak. Megkötés nincs, ha csak nem annyi, kezdőket nem szívesen látnak.

A társaság nemzetközi, olyan, mint Bécs, a világ minden tájáról vetődnek erre sakkozni szerető nők. Vannak köztük profik, a többség azonban amatőr. Havonta egyszer gyűlnek egybe, bárki beállhat közéjük, aki a sakk szerelmese.   

A játékot most kihagytam, a magyarokra szégyent hozni nem akartam. A sütire viszont nem mondtam nemet, egy almás rétest (Apfelstrudel) bekebeleztem. Hozzá fröccsöt rendeltem, de nem volt benne szesz, a szódába ezúttal almalé ment.

2012 óta új a tulajdonos, Robert és Lisa Hackner, valamint Barbara Jäger irányítják a kávézót, ami nem kis kihívás, hisz óriási a konkurencia. Hétköznap remek reggelivel várják a vendégeket, vasárnaponként pedig az igen kedvelt brunch vonzza a környékbelieket.  

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt