Schiele-rajongók figyelem! Meglepően intim részletek, a szálak Tullnba vezetnek

Eltelt 100 év és még mindig merész. Londonban cenzúrázzák, Bécsben csodálják, való igaz, sok embernek ma is megfekszi a gyomrát a tragikusan fiatalon elhunyt titán, Schiele művészete, eredetisége. A festőzseni mindig is a maga útját járta, a művészvilágnak ma is kiemelkedő figurája. És most újabb titkokba avat be a Tullnban lévő Egon Schiele Múzeum. 

A meztelenség bizarr festője, a tabu témák döntögetője. Nem ismert szemérmet, amikor ecsetjét festékbe merítette, felhevült lelkének víziói lebegtek előtte. A bécsi modernek tagja a hivatalos akadémiai irányzattal bátran ment szembe, nem zavarta, hogy modelljei leplezetlen pőresége a kedélyeket jócskán felkavarta, kíméletlen őszinteséggel, formabontó módon ábrázolta az emberi testet, sajátos világot teremtett. Mindössze 28 éves volt, amikor a spanyolnátha éppen 100 évvel ezelőtt magával ragadta. Ellátogattam a szülőhelyére, Tullnba.

Schielével sosem unalmas, most sem volt egyáltalán az. Sőt! Ha mondhatom, egészen felcsigázott a tullni múzeum nemrég nyílt, csöppet sem szokványos, formabontó tárlata. A festőzseni nyomába eredni nem mindennapi tett, ahogy nem volt az sem, amit egy fiatal texasi lány tett.

Mesébe illő történet. Adott egy fiatal lány, 21 éves, aki Amerikából művészettörténetet hallgatni érkezik Bécsbe. A tanulás mellett ideje nagy részét azzal tölti, hogy az osztrák határról az ’56-os magyar menekülteket menekíti. Schieléről még csak nem is hallott, úgy hagyta el a császárvárost. Visszatér az Egyesült Államokban, és véletlenül beesik egy kiállításra, a Berkeley Egyetem egyik campusába, ahol a háború elől elmenekült osztrák zsidók saját képeiket kiállítva bemutatják a bécsi expresszionistákat a kintieknek. Ott lapul a festmények között pár eredeti Schiele is. Alessandra Comininek, merthogy így hívják a lányt, elég volt egy szempillantás, hogy örök szerelembe essen ezzel a zseniálisan alkotó festővel. Teljesen belebolondult az akkor még szinte „névtelen” művészbe, és nyomban el is döntötte, visszamegy Bécsbe, hogy Schielét jobban megismerje. (Holott arról fogalma sem lehetett, hogy pár évvel később majd a fél világ Schiele lába előtt hever.) (Alessandra Comini egykor és ma, a tárlat kurátorával, Christian Bauerrel. Fotó: ©privat, Reprographie: Christoph Fuchs, Fotó: © Heidrun Wenzel)

1963-at írtak, amikor egy orsós, szalagos magnót és egy fényképezőgépet magához vett, és sorra felkereste azokat a helyszínekre, ahol Schiele rövidke életét töltötte. Elment Klosterneuburgba, az egykori iskolába, lefotózta osztálytermet, ahol az ablakon át a kis Egon a kilátását bámulta, ahelyett, hogy tanult volna. Elment Tullnba, a festő szülővárosába, becsöngetett a lakásba, ahol gyerekeskedett, ahol a vonatokba beleszeretett, ahol életének harmadát töltötte, ahonnan szárnyra kapott művészete.

Ő volt az első, aki ellátogatott Neulengbachba, belógott a börtönbe, és a cellába, ahol Schiele 1912-ben 24 napot raboskodott vizsgálati fogságban, mindezt fotón meg is örökítette, a falra festett skicceit lefényképezte. És ami még ennél is izgalmasabb, felkereste a nyilatkozatoktól ódzkodó rokonokat, szóra bírta a festő lánytestvéreit, és magnóra rögzítette a beszélgetéseit. Meséikből, elbeszéléseikből számtalan izgalmas részlet tárul elénk, mely még közelebb hozza és érthetőbbé teszi Schielét. Megismerjük személyiségét, gyerekkorát, a körülményeket, melyek között felnevelkedett. Megtudunk apró momentumokat, melyekről csak a testvérek tudhattak. Schiele életének ezernyi intim részletébe avatják be a texasi lányt, aki most megosztja ezt a felbecsülhetetlen, kurrens kincset mindenkivel, aki erre időt szán.

Nem is akárhogyan. Fent az emeleten, az egykori városi börtön egyik termében 5 állomás, 5 előadás keretében. Olyan, mintha színházba ülne be az ember. Úgyis készüljünk, hogy legyen elég időnk a „premiert” komótosan végigülnünk. A valóban interaktív múzeum narancssárga fülhallgatóját a vászonhoz közelítjük, mire megelevenednek a szereplők előttünk. A két testvér, Melanie és Gerti, valamint a sógornő, Adele elbeszélései Schielét szinte életre kelti. Eredeti magnófelvételek árnyjátékkal tarkítva, színészek tolmácsolásában hangzanak fel. Izgalmas „kihallgatni” őket, megtudni a zseni életéről zavarba ejtő részleteket.

Melanie nem tett lakatot a szájára, amikor Comininek azt magyarázta, Schiele a péniszét munkaeszközként használta, modelljeit minden alkalommal kielégítette, mielőtt őket megfestette. Először a szex, aztán a festészet. Ezt a sorrendet követte, amikor az utcáról a lányokat műtermébe vitte, és még bólogat is hozzá hevesen, hogy mondandójában senki ne kételkedjen.

Comini Schiele sógornőjét, Adelét is felkereste. Róla Schiele több aktfotót is készített, még abban az időben, amikor mindkét lánynak csapta a szelet, és jóval azelőtt, hogy Edithet feleségül vette. Adele a képeket Comini előtt darabokra tépte. Talán ő volt az egyetlen a közvetlen rokonágából, akinek nem származott anyagi előnye sógorából. Szegényházban halt meg Bécsben. A múzeum egyébként kétszintes, lent egy hangulatos, nappali részlet teszi oldottá a közeget. Ugyanott találunk egy hermetikusan elzárt kis termet, ahová időszaki kiállításokat terveznek, melyek Schiele egy-egy korszakával ismertetnek meg. A mostani aktualitása nagybátyjához, Leopold Czihaczekhez fűződő viszonya, aki apja halála után az árván maradt kisfiút gyámságába fogadta.

Felbecsülhetetlen értékű felvételek, fotók, hanganyagok, melyek a zseni mögött lakozó emberhez adnak milliónyi adalékot, és műveinek mélyebb megértéséhez nyújtanak segítséget. Ajánlom mindenkinek, kivált azoknak, akiket Schieléhez erős érzelmi szálak fűznek. A „vezetés” német és angol nyelven, illetve felirattal hallható, olvasható a termekben. Egon Schiele 1890. június 12-én az alsó-ausztriai Tullnban született és Bécsben, 1918. október 21-én halt meg. A spanyolnátha vitte el, méghozzá tragikusan fiatalon. A sors fintora, hogy épp akkor halt meg, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, amikor a régi rendnek befellegzett és valami más, új következett.

„Egon Schiele privát, a magánember – önéletrajzi megközelítésben” című kiállítás 2018. november 4-ig látogatható, helyszín: Tulln, Donaulände 28. Nyitvatartás: kedd-vasárnap: 10.00 – 17.00 óra között

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt

Ha kedvet kaptál egy hétvégéhez, szállodát ide kattintva magyarul foglalhatsz: