Schloss Greillenstein a mesék birodalma

Törpék a kertben, sárkány az udvaron, szellemek a kastélyban. Elvarázsolt világ. Egy reneszánsz palota, melyet a tulajdonos grófi család nem is olyan rég még lakta. Ma pár házzal odébb élnek, de a kastélyról a szemüket nem vették le, turistákat fogadnak benne.

A kastélyt szellemek lakják. Azt suttogják, visszajárnak, éjjelente összevissza mászkálnak, nappalra viszont elhagyják a házat. Gróf Kuefsteinnak, a ház tulajdonosának a vendégei erősítik meg a legendákat, a szellemekbe vetett hitet. A magánlakosztályba elszállásolt vendégek rendre esküdöznek, hogy a sötétedés beálltával hangokat hallanak, hogy a házban szellemek susognak. Ki tudja, igaz-e a legenda, és vajon melyik egykori kastélylakót hajtja a múltja vissza. Voltak jó páran a 400 év alatt.

Az viszont igaz, hogy egykor számos törpe és egy sárkány is élt a portán (Hófehérke nincs a listán), no persze nem igaziak. A vízköpőként használt homokkőből készült barokk törpék eredetileg a kertben székeltek a gesztenyefasor végében, a sárkánnyal egyetemben. Egy szökőkútban okádták a vizet. 24 vagy 36 lehetett belőle. Ez eltérően van feljegyezve. Mára 9-en maradtak, többet közülük meglovasítottak, ezért a háziak az igen értékes törpéknek új otthont találtak.

A bejáratot oroszlánok óvják a hívatlan betolakodóktól. Fejük hatalmasra sikeredett, és a farkuk is jóval nagyobb, mint élőben, fantáziadús e két groteszk elem. A hídon álló oszlopok tetején aranyló dísz gazdagabb időkre emlékeztet, és bár a kastély fénye mára megkopott, külsején és belsején az idő nyomot hagyott, így is egyedülálló és fantasztikus.

Mondják róla, ez Ausztria legszebb reneszánsz kastélya. Minden eredeti benne, illetlen kéz nem érintette, átépítés stílusának változtatását nem fenyegette. Ennek lassan több mint 400 éve. A jelenlegi tulajdonos 6 éves koráig még e falak közt lakott, szülei portréi még ott lógnak a falakon. Télen, a nagy hidegben átfújt a szél az ablakon, karácsonykor még a gyertya is elaludt, akkora cúg volt. És mivel a műemlékvédelem alatt álló épületbe nem lehetett a központi fűtést rongálás nélkül bevezetni, a régi ablakokat modernebbre cserélni, ezért a család valamivel arrébb, egy modernebb épületbe költözött. Természetesen nem hagyták el Greillensteint, a családi fészket, hisz a múlt és az ősök idekötik őket. Nemcsak felmenőik emlékét kell életben tartani, de a kastélyon is mindig van mit javítani.

Nem is csoda, hiszen múltja egészen a 12. századig nyúlik vissza. Az akkor itt álló erődítmény a Grell család birtokában állt. A fennmaradt iratok szerint róluk kapta a kastély és a település a nevét. A Grellek a 14. században kihaltak, a birtokjog egyik nemesi famíliáról a másikra szállt, mígnem 1534-ben megvette a Kuefstein család. Azóta ők használják. 1848-ig reprezentációs- és közigazgatási-, majd egészen 1960-ig magáncélra. Akkor nyitották meg a turistáknak az épületet, mely azóta múzeumként üzemel. (Csupán egy szárnyat hagytak meg saját vendégeik számára.)

A kastély gyakran volt vendégekkel tele, gyerekkorában például a neves osztrák író, Franz Grillparzer is rendszeresen járt ide, mivel unokahúga volt az itteni intéző neje. A kastélyban töltött időről és élményeiről levélben számolt be szüleinek, ezek az írások láthatók a vitrinekben.

Az egyik terem levéltárként maradt fenn. Itt őrzik az eredeti vásárlóleveleket, a legrégebbi dokumentum a 13. századból ered. És van itt egy tárgyalóterem is, melyhez fogható nem maradt meg Ausztriában sehol sem: a bíró, vagyis a kastély birtokló földesúr itt hozott ítéletet mindenféle apró-cseprő ügyben. A Kufsteinok ezt a jogot II. Ferdinándtól kapták 1634-ben.

Van itt még két könyvtárszoba, az egyikben 7-8 ezer könyvet rejtenek a polcok. Ez minden bizonnyal másképp festene, ha megmaradt volna benne az eredeti fakazettás mennyezet, de azt annak idején Laxenburgba, a romantikus lovagi várba, Franzensburgba küldték, annak ékesíti egyik termét.

A régi könyvtárban azonban megmaradt a 16. századi famennyezet. Itt a könyvek is jóval, legalább 300 évvel régibbek, és sokkal értékesebbek.

A 200 négyzetméteres impozáns dísztermet főleg fogadásokra és reprezentációs célokra használták. A vitrinekben féltve őrzött családi ereklyék kaptak helyet: Savoyai Jenőtől egy levél, mely igazolja, hogy a Kuefsteinok dragonyosokat küldtek a herceg seregébe, vagy egy másik, mely szerint egyik ősük Mária Terézia személyes vagyonának igazgatásáért felelt. Továbbá egy iromány arról, hogy az utolsó magyar király aranygyapjúrendet adományozott Károly Kuefsteinnak, aki mellesleg Sisi holttestének hazahozatalában is segédkezett. Az egész család múltja ezer szállal fűződik a bécsi udvarhoz és Ausztria történelméhez. Mintha egy időutazásra invitálnának meg.

Ha nem hisztek nekem, gyertek, nézzétek meg személyesen!

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a FACEBOOK csoportunkhoz.