Schönbrunn kisvasúttal, ülőnézetben a kastélypark

160 hektár a történelmi park, kevés rá egy nap. Már ha feltett szándékunk, hogy alaposan körbejárjuk, és tüzetesen átvizsgáljuk. Ha viszont nevezetes attrakcióit szeretnénk közelről megszemlélni, a terület kiterjedését feltérképezni, akkor a kisvasút tökéletes választás. Lássuk, milyen Schönbrunn kényelmesen ülve, kisvasútból végignézve.

A kastély bal oldalán, padon ülnek a várakozók, épp a Labirintussal szemben van a megálló táblája kihelyezve. Minden óra 10-kor, reggel 10-től este 6-ig félóránként indulnak a kocsik. Kicsit kaotikus a jegyváltás, mert nincs külön kassza, ahol az ember sorban áll, fontos az érkezési sorrend, mert egyszerre 55 ember fér fel. Hétvégén hamar megtelik. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, jön a konduktor, és miután befizettünk az útra, pecsétet nyom a csuklónkra. Ettől hop-on, hop-off a kisvasút, az elefántos stemplivel bármelyik megállóban le- és felszállhatunk.

Az első állomás a Wagenburgnál, a Kocsi Múzeumnál vár ránk. Ide akár gyalog is elsétálhatunk, de ha nincs pecsétünk, a vasútra fel nem ülhetünk, menet közben ugyanis jegyet nem osztogatnak, pecsétet is csak az indulásnál adnak. Azért hívom fel rá a figyelmet, mert épp itt állt egy csapat, akiket nem engedtek fel. Rend a lelke mindennek.

A parkon továbbhaladva, a másik bejáratot, a Hietzingert Tort elhagyva máris kanyarodunk az állatkerthez vezető útra. A hangosbemondó mondja rendre, ráadásul három nyelven, mit látunk, ha szemünkkel jobbra és balra pásztázunk.

Van időnk épp elég, hogy megcsodáljuk a Pálmaház csodás, vasszerkezetes építményét. A monstrum méterben mérve 111 hosszú, 29 széles, a legmagasabb része pedig 25 méteres. A csupa vas és csupa üveg szerkezetes épületet maga Ferenc József császár nyitotta ünnepélyesen meg. Ma összesen 4500 növényfaj éldegél benne. Akit érdekel, itt akár le is szállhat, és megcsodálhatja a mediterrán, szubtrópusi növényfajtákat, a földkerekség tájainak őserdeiből származó ritkaságokat.

Aztán átszeljük a botanikus kertet, ahová rengeteg ritka növényfajtát ültettek. Majd járt és járatlan utakon pöfögünk tovább, bepillantunk, egészen pontosan átutazunk az állatkert zárt, gazdasági, kiszolgáló részén, ahová egyébként idegeneket nem engednek be, mi viszont hirtelen a kulisszák mögé kukkantunk be. Épp fertőtlenítenek valamit, igazán izgalmasnak, futurisztikus filmbe illőnek tűnik.

A következő megálló a Tirolergarten, a Tiroli kert, mely az állatkert végével fut párhuzamosan, és a hajdani tiroli Haidach-birtok szomszédságában van. Egy hangulatos, rusztikus faházban működő fogadó áll a kert közepén, ahol vár egy kedves kerthelyiség, állítólag ízletes tiroli különlegességeket szolgálnak fel. A kert neve is Tirolnak állít emléket.

Az egykori vadászmező hangulata üt vissza. II. Miksa volt, aki a területet megvásárolta, bekerítette, és kedvtelve vadászgatott erre. Állítólag még Mátyás király is elkeveredett ide, és ha minden igaz, ő fedezte fel a névadó szép forrást (Schönner Brunnen) egy vadhajtás során. Hogy igaz-e a fáma, annak járjon ki-ki utána. Sokat nincs időnk mélázni ezen, hisz e meseszép kilátás máris előttünk terem. Itt, a Gloriette-nél időzünk keveset, pár percre leszállni is engednek, hogy a panorámában mindenki kedvére gyönyörködhessen. Egy utolsó pillantás a feliratra, mely emlékeztet arra, hogy a kilátót József császár és Mária Terézia 1775-ben átadta.

A Hohenbergstrasse Tivolin haladunk tovább, melyet angolpark vesz körül, ellentétben a kastély körül futó, rendezett és precízen eltervezett franciakerttel, itt megmaradt az eredeti természetes közeg. Kanyargunk egy keveset, és szájtátva nézzük, hogy útközben milyen meglepetések érnek.

Aztán egy szemvillanás alatt előttünk terem ez a hatalmas obeliszk, melynek kútjánál gazdagon zúdul a víz alá. A szökőkúthoz pompás szoborcsoport társul, az égbe nyúló oszlopot négy aranyozott teknős páncélja tartja, a stabilitást szimbolizálva, a tetején pedig egy sas trónol, és a tájat pásztázza.

És már hamarosan megérkezünk az utolsó előtti állomásra, a kastélypark oldalsó, Meidlinger Tor nevű kijáratához. A szép allén az egyik legrégebbi illemhelyre hívja fel a hangosbemondó a figyelmet, visszafelé pedig még a kaput lefényképeztem. 60 perc, de nem ugráltunk le, és fel, végigültük az utat, ahol lehetett, kiugrottam és fotóztam.

A jegy egy egész napra felnőtteknek 8 euróba, gyerekeknek, 3-14 éves kor között 4 euróba kerül. Én a Niederösterreich kártyámmal kerültem a vonatra föl.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt

Ha kedvet kaptál egy bécsi hétvégéhez, szállodát ide kattintva magyarul foglalhatsz: