Sóvárgás egy kis hó után- szánkózás Semmeringen, éjjeli fényben a Varázshegyen

Nem hagyom, hogy megtréfáljon a tél, és ne lássak havat legalább február közepén.  Jó pár éve annak, hogy Bécsben havon csúszkáltam, idénre csupán a jég maradt. Ha már ez a fránya hó nem köszönt be a nagyvárosba, magam mentem utána.

Semmering, sok magyar kedvence sehonnan sincs messze. Bécsből csupán egy órányira autóval délre. Mily csekély e távolság ahhoz képest, mennyi élményt kínál a hegy. 14 km-es sípálya, 24 km-es sífutásra alkalmas terep, túraútvonalak, de vár itt egy élményszámba menő vonat, no és ráadásként egy varázslat, melyet nem nevezünk másnak, mint egy 3,5 km-es ródlipályának. Talán ez utóbbi kevésé ismert, ezért most ezt kerestem fel. A térdem már nem bírja a lesiklást, viszont imádom a csúszást, a sípályák hangulatát, a hófedte csúcsok látványát, így hát maradtam a szánkózásnál. Utamat a Varázshegy felé vettem, hogy onnan a kacskaringós völgyet átszelve 350 méter mélyre ereszkedjem.

Ahogy Thomas Mann hőse, Hans Castorp hezitál A varázshegyben: „menjek, vagy ne menjek”, „folytassam még vagy hagyjam abba” úgy tört rám a semmeringi Varázshegy dilemmája, egész profán formában: csússzak még, vagy ne csússzak, megvárjam-e, míg a pálya mentén a fények felgyulladnak. Úgy látszik a varázslat bűvölően hat, maradtam. Igaz, én csak 7 órát és nem hét évet töltöttem a hegyen, de az élmény belém ivódott, meglehet, örökre.

Azt írja a nagyokos, ez a világ első olyan élménypályája, mely csúcstechnológiával csinál az éjjelből nappalt, úgy aranyozza be az ösvényt sötétedés után, hogy szinte nappali fénnyel lát mindenki a pályán. Úgy véltem, ha már itt vagyok, az éjszakai szánkózás kipróbálása lesz a dolgom és feladatom. Meg aztán amúgy is érdekelt, hogy milyen Siebenstein varázsló és a tüzes fogú gonosz sárkány, Feuerzahn meséje a káprázatos éjjeli fényben.

DCIM100GOPROG0042041.JPG

A 3,5 kilométer hosszú ródlipálya éjjel és nappal is csodás, mesés tájakon vezet át, és hang- és fényeffektusokkal is kontráz. Éjjel, amikor kigyulladnak a fények, a mesék birodalma még sejtelmesebb, fantasztikus építmények, kápráztató alagutak, mágikus fények, pazar felépítmények kísérnek, a mesefigurák különleges megvilágításba kerülnek. Lehet visongani, nagyokat kurjantani, és hagyni magunkat elkápráztatni. Érdemes a szürkületet kivárni, a kivilágított pályát bejárni, és újra és újra lecsúszni. Egyébként ez az egész attrakció valóban egyedülálló, a világon ez az első ilyen jellegű élményszánkópálya.

Az alsó-ausztriai Semmeringnek nagyvilági a múltja. Sok híresség kereste egykor fel, ide járt a festő Kokoschka, az író Arthur Schnitzler, de I. Károly császár is gyakori vendége volt a hegynek, ő például itt csatolt fel életében először sílécet. Nem véletlenül mondják, hogy ez a hely fenséges. A magaslati levegő, a gyógyító klíma még ma is sok embert idecsalogat, a panoráma pedig Semmering-Rax-Schneeberg vonulataival egyszerűen elbűvölően pazar.

A fekete pályákon időnként a világkupa versenyek nagymenői is feltűnnek, Európa legmodernebb világítóberendezése virít a hóbiztos hegyen.  Összesen 30 hektár hóval fedett pálya kínálja magát a lesiklás szerelmeseinek, kezdőknek, családoknak, profiknak és a snowboardosoknak. De a túrázni vágyók sem csalatkoznak, a “Bahnwanderweg” egyenesen egy kilátóhoz vezet, ahonnan épp a viaduktra nézünk le. Igen, itt a viadukt, és az élményszámba menő, a világon a legelső hegyi vasút, melyről Semmering elhíresült.

És ha már Thomas Mann-nal kezdtem, a végére is őt teszem. Az ő könyve, A  varázshegy cselekménynélküliségével írta be magát az irodalomtörténetbe. Az itteni Varázshegy ellenben engem komoly fizikai aktivitásra késztetett, így nem volt se erőm, se időm elmerengeni a lét mibenlétében. Jó lenne még pár napot maradni, tovább időzni a hegyen, és két csúszás közt kezembe venni A varázshegyet a Varázshegyen.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt