A világhírű bécsi fiúkórus
A világ legnagyobb zenészei versengenek azért, hogy egy színpadon lépjenek fel velük és együtt énekeljenek. Mi az a plusz, mely a Bécsi fiúkórust a világon egyedülállóvá avatja? Nem csak a több mint ötszáz éves múltja.
Talán csöppet sem patetikus a mondat, hogy a zenei életére egyébként is kényes és büszke Bécs fiúkórusa hallatlan dicsőséget hoz a városnak és nemcsak hírnevét öregbíti, de híveket is toboroz, rajongókat szerez. Ennél jobb és élőbb PR alig akad a császárvárosban.
Pedig korántsem ez volt I. Miksa, német-római császár szándéka. Önös cél vezérelte, amikor 1489-ben parancsba adta, birodalmi kápolnájának legyen saját kórusa, melynek tagjai kizárólag neki és a császári udvar bennfenteseinek énekelnek, nekik okozva gyönyörűséget.
Ez így is lett, mígnem a monarchia szét nem esett. A kórust azonban nem hagyták szétszéledni, némi viszontagságos időt követően sikerült őket egyben tartani. Ma a 2. kerületben, a Palais Augartenben székelnek, itt vannak otthon.
Évente egyszer nyitja meg kapuit az iskola és enged be idegeneket. Ebben a szalonban, ahol a fiúk felléptek, és egy óriásit énekeltek, koronás főknek, VIP vendégeknek adnak zártkörű koncerteket.
A sokáig hagyományosan csak osztrákokból álló kórusban ma már sok a külföldi. Európa számos országából, köztük Magyarországról, de a világ minden tájáról érkeznek ide gyerekek, hogy az egykori kórustag zsenik, Haydn, Mozart, Schubert örökébe lépjenek.
Bár 500 év elröppent, szinte változatlan a katonás rend. Feszes órarend, hangképzés, hangszeres próbák, mérhetetlen alázat a munka iránt, és rengeteg gyakorlás jellemzi napirendjüket. Nem használhatnak mobiltelefont, a világhálón heti két órát szörfözhetnek, és este 9-kor mindenkinek ágyban a helye.
Szigorúak a szabályok, állandó a készenlét, mely olykor kikezdi az internátusban lakó, 9 és 14 év közötti fiúk lelkét. Hetente egyszer eltávot kapnak, amivel csak a bécsiek élnek, a többiek, a messzi honból érkezettek, aligha járnák meg hazáig az utat.
Ez az ára annak, hogy a kórusban maradjanak, és a kihívásokkal megbirkózzanak. Nagy a felelősség, sok a kötelesség, de bőséges a siker, a fél világ a lábuk előtt hever. Rengeteget utaznak. Nekik Ázsia, Amerika, Afrika nem egy pont a térképen, számos ország lobogója ismerősen leng a szemükben.
A fiúk, szám szerint 102-en, 4 kórust alkotnak, évente 300 koncertet adnak, és minden hétvégén, a hagyományoknak megfelelően, a Hofburg kápolnájában is hallhatóak. A hangversenynaptáruk jó előre telített. Fellépéseiken mindig matrózblúzt viselnek. Kettő is van nekik, egy sötétkék, úgynevezett hétköznapi és egy fehér, mely az ünnepi. Az egyenruhákat az iskola saját varrodájában készítteti.
A repertoárban nemcsak klasszikus darabok szerepelnek. Az utóbbi években lazítottak a merev műsorterven, a középkori zene mellett helyet kaptak a modernek, népszerű dalok, átiratok, pop és rock is színpadra kerülnek, melyet a fiúk nagy kedvvel énekelnek.
Hála egy nagyvonalú mecénásnak, a palota kertjében a Wiener Sängerknaben, az iskola új koncerttermet kapott, így rendszeresen színpadon próbálhatnak, előadhatnak a fiúk. Esténként pedig több százan nézhetik, ezeket a csillogó hangú gyerekeket, örömtől szikrázó szemüket, és azt, ahogy arcukon téblábolva végigsuhan a boldogság. 
Fotó, videó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt