Törékeny művészet, porcelánorgia Bécsben, 300 éves a világhírű manufaktúra, az Augarten

Ipari kémkedés, cselszövés, diplomáciai bonyodalmak, ezek övezik a 300 éves múltat. Dizájntörténelem az Iparművészeti Múzeumban.

Japán, Kína, akkoriban vezető nagyhatalmak, onnan került a kerámiaipar csimborasszója, a „fehér arany” Európába. Őrültek meg érte az uralkodók, Mária Terézia a gyönyörtől teljesen odáig volt, követték az arisztokraták a nemesek, otthonaikban ezekkel dicsekedtek, kérkedtek. Mivel messziről hozták a legvagyonosabbak költséges hobbijává, passziójává vált. A kecses porcelántárgyak luxuscikknek számítottak, a főúri kastélyokban megbecsült, kiemelt helyet kaptak. A nagy titok, hogy lesz a jellegtelen agyagból ilyen kecses fehér luxuscikk, sokakat izgatott. Több száz évbe telt, mire Európa megfejtette a titkot.

No, az sem Bécsben volt, hanem Szászországban, egy kis városkában, Meissen kerámiamanufaktúrájában.  Nem mindennapi történet, miként került a császárvárosba a titkos recept, aminek hála a bécsi manufaktúra alapítása óta megélt 300 évet és világhírnévre tett szert. Porcelán Augarten. A név a laikusoknak is sokat mond, a bennfentesek pedig egyenesen rajonganak érte. Különleges és roppant értékes. Hogy mi olyan megkapó benne? A múltja, a legendája, az áhítat utána. A precíz, aprólékos, határtalan fantáziáról árulkodó kézimunka, ami ezt a kecses, küllemre megkapó, törékeny anyagot a csodálat tárgyává fokozta. Íme, az augarteni porcelán meséje.

1718-at írtak, amikor a máig tartó sikertörténet elkezdte bontogatni szárnyait. A szálak Meissenig vezetnek, ahol a fehér arany készítésének receptjét felfedezték, és az elkészítési technológiát hétpecsétes titokként őrizték. A picinyke műhelybe csak a kiválasztottak léphettek be, akik fogadalmat tettek, az elkészítés folyamatába élő embert nem avatnak be. Az úgynevezett arkánum (titkos szer) őrzőit el is nevezték arkánistáknak, akikre egyébként szigorúan vigyáztak. Közülük egy azonban szavát szegte és a titkos recepttel egyetemben meglógott Bécsbe. 1719-ben ez a bizonyos Samuel Stöltzel bekopogtatott a császári privilégiummal bíró Claudius Innocentius Du Paquier vezette kicsinyke bécsi kerámiaégető műhelybe. Miután meglett a recept, a hófehér porcelán előállításához már csak kaolin kellett, amit eleinte Meissenből, majd később Passauból szereztek be. Ez utóbbi azonban nem festette hófehérre az agyagot, és bár csodásabbnál csodásabb termékekkel rukkoltak elő, 1744-ben megvált a mester a műhelytől, és az osztrák állam lett a vevő.

Ekkor került a magyarországi Szomolnokról a kaolin Bécsbe, és ekkor kapta szárnyra a világhír Európa 2. legősibb manufaktúrájának termékeit. Az Augarten porcelán márkanévvé érett. Innentől nem volt megállás, a meisseni porcelán kihívóra talált. Neves művészeket hívtak a műhelybe, akik alkotásaikkal öregbítették a márkanevet. A 300 év alatt persze akadtak mélypontok, megerősödött a cseh és magyar konkurencia, a gyárat egy időre be is kellett zárni, de utána a bécsi porcelán ismét szárnyra kapott, és ma is státuszszimbólum, luxuscikk a gazdagok otthonában.

300 év, 1000 kiállított tárgy. Töredéke annak, amit az Augarten Porcelánmanufaktúrában alkottak. Ennyi mindent szinte képtelenség belesűríteni egy tárlatba, melynek Európa 2. legrégebbi porcelángyárának legendája, története a témája. Akit érdekel a fehér arany, e törékeny művészet az alábbi helyeken eredhet nyomába Bécsben: MAK (Iparművészeti Múzeum) 1249 darab terméken keresztül nemzetközi összefüggésben tárgyalja a 300 éves múltat, valamint az Augarten Múzeumba ugyancsak ellátogathat.

Cím: MAK, 1. kerület, Stubenring 5, a tárlat 09.23-ig látható

Cím: 2. kerület, Obere Augartenstraße 1

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt

Ha kedvet kaptál egy bécsi hétvégéhez, szállodát ide kattintva magyarul foglalhatsz: