Virslis standok Bécsben

A virslis standok hozzátartoznak Bécshez, mint kolbászhoz a mustár. Bármerre jár az ember, szinte mindenütt útját állja egy, és hívogatóan kelleti az ételeket. A bécsiek minden évben megszavazzák, melyik árulja a legfinomabbat. Idén a dobogón változások vannak.

Itt nincs szezon, egész évben élvezik a vendégek a meleg és jól átsült húsételeket. A bálok idején különösen rákap az úri közönség és hajnalban, hazafelé tartva megállnak egy falatra, vagy egy pofa sörre, ami régi szokás a bálozók körében. Sült kolbász, sajttal, vagy anélkül, debreceni páros, virsli grillezve, sütve, főzve, hot dogok, az ezernyi változatban készülő gyorsételek Bécsben nagy kedvencek. Annyira megszokták a helyiek, hogy minden évben szavaznak, melyik a legjobb Würstelstand.

Évek óta nagy a versengés a sütödék között, még akkor is, ha látszatra valamennyi ugyanazt kínálja, mindegyiknek más a beszerzési forrása. A bécsiek, a Falstaff újság szerkesztőségének felhívására, minden évben szavaznak, hogy eldöntsék, hol árulják a legjobbat. Az így kialakult sorrendnek nagy a reklám- és presztízsértéke. Ez évben az élboly kicsit átrendeződött. Nézzük, hová menjünk, hogy az idei dobogós helyezettek virslijéből együnk.

A tavalyi győztest egy hajszállal megelőzte a Hohen Markton található Käsekrainer. A standhoz volt idejük hozzászokni a helyieknek, harmadikként nyitott állandó helyen Bécsben. Többször cserélt már gazdát, de a kuncsaftjai ezt nem bánják. A közönsége nem kopott meg, a helyhez kötődnek, nem a tulajdonos személyéhez. No és a választékhoz, mely évtizedek óta ugyanazt a nívót hozza. Most a sajtos kolbász lett a befutó, azzal előzték meg a többieket.

Második lett a tavalyi győztes, a „Zum scharfen Rene”, az „Erős Renéhez”. A név kötelez, René, a tulajdonos, nem sajnálja a chilit, ha a vendég csípőset rendel. Bár óvatosan bánik vele, hisz nem mindenkinek bírja az emésztése.

A fémbódé változatlanul a Schwarzenbergplatz sarkán áll, a tér sarkáról az ember odalát. Rene Kachlir mosolyog, nem bánja, hogy az első helyről leszorult, olyan erős a verseny, hogy az ezüstéremmel is elégedett, a lényeg, hogy dobogós helyen végzett. Nála változatlanul a chilis Käsekrainer (sajtos kolbász) a nyerő.  

A dobogóról az opera mellett, az Albertina előtt álló neves Bitzinger standot, sokak meglepetésére, egy külsős, mármint nem belvárosi szorította le. A Leo egyébként egyáltalán nem ismeretlen Bécsben, nemcsak azért, mert tavaly a 8. helyen végzett. Leginkább a múltja az, amiért felkapott a helyiek körében. Ez ugyanis a legelső stand, ahol virslit árultak. 1928 óta volt idejük ideszoktatni a vásárlókat.

És ez az egyetlen, mely nem az első, hanem két külső kerület, a 18. és 19. határán áll. Ide bizony utazni kell egy keveset, de nem olyan vészes. Villamos visz arra, és az embert pont a stand előtt le is rakja. Az éjjeli baglyok kedvence, főként fiatalok járnak erre és élvezik, hogy hajnal 4-ig kedvükre ehetnek, ihatnak a nem csekély választékot felvonultató street-foodos „étteremben”. A Big Mama a nagyétkűek kedvence, aki ezt rendeli, annak fél kiló Käsekrainert kell magába tömni. A Big mamát többnyire fiatalok kérik, de beletörik a bicskájuk, így legtöbbször ketten eszik.

A további sorrend: Bitzinger (1. kerület), Ernst-Happel-Stadion (2. kerület), Alles Walzer, alles Wurst (10. kerület), Zum kleinen Sacher (3. kerület), Kaiserzeit (2. kerület), Am Südtiroler Platz (4. kerület), Würstelbox (5. kerület)

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt