Öt indok, amiért érdemes az Albertinát meglátogatnunk

2003-ban nyitották meg újra, azóta több mint 7 millió ember meglátogatta. Pénzben nehezen kifejezhető, értékes alkotásokat rejt a palota, itt van például Dürer híres nyula, de csupán ennyi lenne a titka? Vajon mi teszi vonzóvá, ennek eredtünk a nyomába.

1. Először is nagyon jó helyen fekszik. Bármerre indulunk, és bárhonnan érkezünk, az Albertinaplatzba ütközünk. Mielőtt felkapaszkodunk a hosszú lépcsősoron, melynek helyén lovas hintók poroszkáltak egykoron, vessünk a Danubius-kútra is egy pillantást. Felette, a támfal tetején, az Ágoston-bástyán, Albrecht főherceg lovas szobra áll. Ne tévesszen meg a név, ő az alapító másodunokaöccse, nem mellesleg Magyarország egykori főkormányzója. Innen nézzünk körbe, remek kilátás nyílik az operára és a Burggartenre. Príma hely egy bécsi szelfizésre.

2. Az épület önmagában is megér egy misét, egészen a Hofburgig ér, egy barokk palota, egy klasszicista stílusú bővítmény és az Ágoston-rendi kolostorrész teszi egésszé. A kis palota, mely Mária Terézia egyik miniszterének, a portugál származású Tarouccának volt egykor a tulajdona, két ütemben terebélyesedett ilyen nagyra. Bécsben ez volt a legnagyobb palota, melyet az uralkodóház családtagjai laktak. Az egykori Habsburg lakosztályokban, dísztermekben 1920 után tárolókat, könyvtárat és irodákat rendeztek be. 2000-ben aztán nekiestek, restaurálták a termeket. Miután visszaállították a palota régi pompáját, 2003-ban a nagyközönség előtt megnyitották.

3. A palota névadójának és lakóinak magyar kötődése visszarepít a monarchiás időkbe. Az alapító, Albert szász-tescheni herceg, aki Mária Terézia kedvenc lányát, Mária Krisztinát szerelemből vette nőül, a palotát ajándékba kapta a császárnőtől. A gyermekáldás a párt elkerülte, így a jó svádájú szász herceg minden energiáját a műgyűjtésbe ölte. A művészetek iránti olthatatlan szenvedélye épp magyarországi helytartósága alatt szökkent szárba. Emlékét Albertfalva is őrzi. De tegyünk említést a palota utolsó Habsburg lakójáról is, hisz Frigyes főherceg lett a történet igazi nagy vesztese. Vagyonát 1919-ben államosították, a palotát, a benne őrzött értékes grafikagyűjteménnyel együtt, elkobozták. Ő és családja Magyarországra települt. Emlékét Mosonmagyaróváron őrzi a szobra. (Fotó: ©mosonmagyarórvár.hu)

pic174_dsc02519.jpg

4. A múzeum állandó kiállítása a párját ritkítja Európában. 2007 óta az Albertina az otthona Rita és Herbert Batliner, lichtensteini házaspár tulajdonában lévő, közel 300 remekműnek. Ez Európa egyik legjelentősebb és legnagyobb privátgyűjteménye, mely a francia impresszionistáktól napjainkig 130 évet felölelve nyújt bepillantást a művészettörténelembe. Olyan mesterekkel fűszerezve, mint Monet, Degas, Renoir, Chagall vagy éppen Picasso, nem kis mennyiségben. Ausztriában nincs még egy múzeum, amelyik ennyi Picassónak ad otthont.

A másik fő attrakció, hogy itt található a világ egyik legnagyobb és legértékesebb grafikai gyűjteménye, 60 ezer rajzzal és közel egymillió lenyomattal.  A kollekció a grafika fejlődését olyan mesterek művein keresztül mutatja be, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, vagy Rembrandt. És persze itt kuporog, lent a mélyben, egy légkondicionált helyiségben a múzeum legféltettebb kincse, Dürer világhírű Mezei nyula, mely utoljára 2014-ben volt közszemlére kitéve. Amit látunk, nem az eredeti, azt a fénynek nem teszik ki.

5. Az Albertina időszaki kiállításai is roppant érdekesek, aktívan cserélgetik odabent a mestereket és a képeket, melyek mindig tartogatnak meglepetéseket. Ez alól a mostani tárlat sem kivétel. Hogy mi a közös Dürer, Cézanne és Schiele művészetében? Mind a hárman szerették a vízfestéket, és festettek akvarelleket. Persze nem csak ők, a 15. század óta egész Európában közkedvelt ez a festőtechnika. A vízzel vegyített festészetnek jócskán akadtak hívei Bécsben. A légies vonalvezetés, a pompás színek, melyek a papíron káprázatosan fénylenek, megannyi 19. századi festőt megihletett. Várak, kastélyok, a természet vonzotta őket, melyekről álomszép képek születtek. Az Albertina gyűjteményében, odalent a mélyben, a depó rejtekében több ezer akvarell vár bemutatásra. Ezúttal 200 alkotásnak kedvezett a szerencse, és került a kiállítási termekbe. Közülük is a legkülönlegesebbnek Rudolf von Alt biedermeier képei tetszenek. A „Bécsi Akvarell” című tárlat 2018. május 13-ig látogatható. (Rudolf von Alt: Alservorstadtra vetett pillantások ©Albertina)

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt